Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Ellenségüzés(1952)
Denn Oszkár ... (j952j Egy Al-es rajzlapra festett nagybetűs szöveg nyilvános fegyelmi tárgyalást hirdetett 1952 egy kora őszi délutánjára az egyetem bejáratának üvegfalára ragasztva. A negyedkész egyetemi épületek vakolatlanul és kőburkolat nélkül már szolgálták az oktatást, és a felvonulási épületek, a rendezetlen környezet, az itt-ott még megmaradt drótkerítések és barakkok, melyek a miskolci egyetemi várost építő rabok táborának részei voltak, nem zavarták a hallgatókat. A diákszállók és a hosszú főépület közti terület gazzal benőtt egyenetlen felületén kitaposott gyalogutak sugaras hálója bizonyította a tételt: két pont között legrövidebb üt az egyenes. Természetesen az első eső alkalmával ezek az ösvények azonnal sárdagasztó árkok lettek, és csak a diákok társadalmi munkában épített, 40x40 cm-es öntött betonlapok lerakásával szilárd burkolatú járdává alakított gyalogútjait használhatták, kerülőkre kényszerülve. A betonlapok a múltnak megőrizték a még keményedés előtt a felületbe karcolt neveket, misztikus jeleket, szerelmi vallomásokat, a lerakó tankör vagy brigád nevét. Ezen az őszi délutánon száraz volt a föld, a gyalogösvényeken áramlott a sok kékköpenyes diák a nagyelőadó felé, mert a DISZ-titkárok külön felhívták a figyelmet a tárgyalásra. A hallgatók különösebb izgalom és érdeklődés nélkül mentek kötelességszerüen megtölteni a termet. Az egyes szálló 202-es szobájából is elindult a szemeszter elején összeköltöztetett nyolc gépészmérnök hallgató a főépület felé a földhányások közötti ösvényen. Libasorban mentek, a várható eseményről fogalmuk sem volt, az ideiglenes évfolyamtitkár szólt be minden szobába, hogy „indulás a tárgyalásra”. A nyíregyházi, hercegkúti, debreceni, egri, hajdúböszörményi, új fehértói, szentendrei és pesti illetőségű, néhány hete együtt lakók óvatos bizalmatlansága még nem teljesen oldódott fel, még keveset tudtak egymásról, családi körülményeikről. Csak ’’kóstolgatta” egymást a három paraszt-, három munkásszármazású és a két értelmiségi. Közülük ketten már elég „túlkorosak” voltak, és szakérettségi után kerültek az egyetemre. Ők párttagok voltak, de még nem hívták őket „munkára” az időközben kiválasztódott és kiválasztott „mozgalmárok”. Háromra már dugig megtelt az előadó, már az oldallépcsőkön, az árkádsor alatt is ültek, a padsorok mögött minden állóhelyet elfoglaltak a diákok és néhány oktató. Bevonult az öttagú fegyelmi bizottság és a fegyelmi eljárás alá vont hallgató, egy magas, jóképű, göndör hajú harmadéves kohász, akit kiváló röplabdajátékosként csodáltak az egyetemisták. Leültek a liftes óriástábla előtti hosszú előadói asztalhoz. A zajongás elhalkult, és az elnök, az évfolyam Disz-bizottságából, ismertette, hogy nyilvános fegyelmi tárgyalást a harmadévesek kezdeményezésére rendelték el. Ehhez a párt-alapszervezet is hozzájárult. Ezután felkérte a fegyelmi bizottság elnökét a fegyelmi vétség ismertetésére. Az elnök a vádat papírról olvasta fel. Eszerint B. Csaba önéletrajzában és a kérdőíveken hamis adatokat írt be származásáról, elhallgatta, hogy apja él, és nagybirtokos, horthysta katonatiszt volt, aki a Szovjetunió ellen harcolt a Donnál. Anyja is birtokoslány volt, bár most anyagkönyvelőként dolgozik egy szabolcsi községben. Apja ugyan külön él tőlük Dunántúlon, és egy TÜZÉP vállalatnál telepőr, mióta a hadifogságból hazajött. B. Csaba tehát szándékosan félrevezette az egyetem vezetőségét, özvegynek hazudta édesanyját, és a mai napig is a legnagyobb szociális támogatást és ösztöndíjat kapja, mint szegény sorsú, gyermekét egyedül nevelő anyának egyetemista fia. 84 XII. évfolyam 2. szám—február
