Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Úti élmények„Csángliából”
produktum a néptánc, hanem ma is életük része! Választásuk Külső-Rekecsinre esett, mert a hagyományok itt a legerősebbek és távol a várostól szép és háborítatlan a természeti környezet. Itt él Szarka Marika és Péter, Dobos Rózsa, Fejér Márton és fia, akik jó táncosok, énekesek illetve zenészek. Szarka Marika érdeme, hogy évenként táncfesztivált rendeznek a faluban a moldvai és gyimesi együttesek részvételével. Iijú Csicsó Antal szerint (aki korábban a bákói csángószervezet vezetője volt és ilyen minőségében rendszeresen részt vett a rendezvényeken), neki köszönheti Külső-Rekecsin, hogy a hagyományőrzés bástyájává vált. Az ő felfedezői, biztatói, támogatói pedig Atzél Endre, Tánczos Vilmos, Halász Péter és a ma már a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában moldvai csángók ügyében tevékenykedő pusztinai Szőcs Anna voltak. Rajtuk kívül sikerült megnyerni jól fonó-szövő asszonyokat, hogy vállalják tudásuk átadását, bemutatását. Az ötletgazdák bíztak abban, hogy mindez és a Magyarországról érkező támogatás elegendő lesz a megvalósításhoz. Eleinte T. Tamás volt a fő szervező, segítői pedig a Gyurka és a Szarka testvérek. Akkor a vendégeket a falu lakói fogadták házaikba. Az idén Valentin vette át a szervezést a hazai „pályán” T. Tamástól, mint tanult művelődésszervező, az elszállásolás pedig az iskola épületében volt. Kezdetben nagyobb volt az érdeklődés. Mostanára harminc-negyven főben állapodott meg a létszám. Gy. Valentin szerint ez valószínűleg annak tudható be, hogy Somoskán a Magyarországon élő Benke Grácián is szervezett tábort egy héttel későbbi időpontban és ugyanakkor indul be a gyimesközéploki tánctábor is. Nem mondta ki, de gondolom ő is felismerte azt a tényt, hogy a minimális higiéniai és komfort igények kielégítése alapvető egy tábor esetében. Ha ez nem biztosított, csak azok jönnek, akik megszállottak vagy nem tudják, hogy mi vár rájuk. A rossz hír pedig szárnyon jár. Egy jó művelődésszervezőnek tudnia kell, hogy az infrastruktúra hiányát hosszútávon nem pótolhatja sem a háborítatlan természet, sem a még élő folklór. Vannak objektív tényezők, amelyeken nem tudnak a szervezők változtatni (utak kiépítétlensége, vízvezeték, csatornázottság hiánya stb.), ám jobb szervezéssel, leleményességgel a vendégeket nemcsak hogy ide lehetne csalogatni, de meg is lehetne tartani a következő években. Ezen a délelőttön találkoztam a békéscsabai Kanalas Éva népdalénekessel, aki tizenhét éves kora óta énekli a csángó dalokat országunk határain túl is. Példaképe Sebestyén Márta, aki az első csángó énekeket egy lészpedi asszonytól tanulta. Ő azért jött, hogy újabb dalokkal bővítse repertoárját és megtanulja a moldvai táncokat. Videokamerám kedvéért elénekelt néhány frissen tanult dalt rekecsini és klézsei gyűjtéséből. Este táncház volt, amely kilenckor kezdődött. Meglepetésemre az alkalmi táncterem (egyébként tornaterem) gyerekekkel volt tele. Sz. Felicsi óvónő és a tanítók, közéjük állva kezdték el a táncot. Összekapaszkodva járták a jellegzetesen balkáni elemeket 72 XII. évfolyam 2. szám—február Zenészek
