Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: A nagy pankráció, avagy hogyan borzoljuk fel a kedélyeket?
Ámbár nincs is arra szükség, akkor és ott, Jeruzsálemben megtörtént a Golgotán. Mondhatnánk: lám-lám, ide jutott a Fiú. Megérte? Korunk ünnepelt hőse viszont él, - a droggal. Mint ahogy a görkorcsolyázók és azok megvetett riválisai, a gördeszkások is élnek a droggal, méghozzá rendszeresen. Jóllehet ezt a tényt sem szüleik, sem tanáraik nem tudják, az egészségügy felkent orvosai, gyakorta addiktológusai sem tudják. Ettől még a Görzenálon nagyon sok drog cserél gazdát, és kellően nagy tételben veszik magukhoz a felnövekvő és jövőt formáló inaink. E tényre szükség esetén kész magyarázattal szolgálnak: fájdalomcsillapító céllal drogozunk”. Eséskor csontjuk megtöretik, inuk megszakad, fájdalmaik kínjait állnák ki, a szer nélkül. Érthető?... Hát persze. Egyszerű, mint a pofon. S az üzlet is mozgásban van. A gazdaság is növekszik. - Ami cél! Orrontom, hogy a képek megkomponálói nem ezt akarták világgá kürtölni. Valójában viszont épen ezt tették, nyilaikkal ismételten célt tévesztve! Aztán ha meggondoljuk, ezek a gördeszkázó, preventív céllal drogozó ifjak az éj leple alatt graffitikkel, falfirkákkal éktelenítik legbecsesebb nemzeti műemlékeinket, és a TEG-jeikkel üzennek, sőt lelkeket züllesztenek, akkor már az antikrisztusi lelkűiéihez érkezünk. Napjaink földkerekségén ekként ül tort a Sátán. Épp ezek a gördeszkások piktogramozzák fel a falakra: SDO / Satan Deo Omnipotens / Sátán Isten Mindenható / , avagy THS / Thanatos Hominum Salvator / Halál az Emberek Megváltója /Ómega - Ómega, az Alfa és Ómega helyett, és további „beszédes” mozaikszavaikat. Ezt kell felismerni, ez ellen illene tenni, s akkor majd a Haza ismét Fényre derül. Avagy nézzük a Benetton lógójával fémjelzett magyar drogos müvet. Szűztiszta fehér alapon, kanavász, felnagyolt hollófekete tusrajzok kettős sorát. Azonnal világossá válik előttünk, hogy miként kábítja magát a magyar. Megértő mosoly suhan át a szemlélődök arcán. Már mindent megbocsátottunk a bennünket cukkolóknak. Igen, valóban drogként fogyasztjuk a televíziót, nikotint, koffeint, jöhet a második trakta, a disznótoros gazdag tála. Hurrá! Hiszen mi nagyokat falatozunk, máskor habzsolunk, torkoskodunk, táplálkozási abúzusban fetrengünk, nagy zsíros ételeket veszünk magunkhoz, túlsúlyosak vagyunk, testünk-lelkünk elhájasodott, az adventi böjtről nem is hallottunk. Ezeket rendre követi a bütykös, a fonott demizson. Mert nagyokat iszunk is. „Borban az igazság, borban a vigasz.” Eleddig minden klappol. Az alkohol a hódító élelmiszerek, egy határon túl a kábítószerek csoportjába tartozik, erőteljes szorongásoldó, nyugtató hatással. Mi jöhet még ezután drog címén? Ha már egyszer magyar drogos plakátról van szó, a drog elleni küzdelem sajátos jegyében. Egy fénylő Edison izzólámpa. Világos, nemde? Sugárnyaláb- nimbusz koszorúzza, hát nem a Kárpát-medence meridián görbéjét jelöli ki ez a sziporkázó villanykörte? Ugyan, dehogy, micsoda kóros asszociációid vannak! Dehogynem, idenézz! Ez a történelmi Magyarország térképe. Az izzólámpa 30 fokos meredekségü szögben áll. Ez itt balra lent az E 27-es Edison menetet jelöli ki. Ez Trieszt térsége. Amott dél-keletre Csíksomlyó, a nyugati műveltség legkeletibb bástyája. Itt található a kisagy, ami a mozgáskoordinációért felélős, hát emlékezz, félmillió zarándokot mozgósít pünkösdönként! Ott gyűlnek össze a Makovecz tervezte Turul-oltár szárnyai alatt és körül, miután Babba Máriánál könyörögtek. De más gigantikus képek is rögzítik azt a tájékot. Az sem a véletlen műve. A szabályos félkör a Keleti-Kárpátok bérceit mintázza. S ha még mindig nem vennéd észre, hogy ez az egész sematikus rajz az emberi agyra emlékeztet, ekkor nézd a sulcust a Tátrában. De, hogy ezúttal célba találjon a nyíl, berajzolták a Duna vízszintes és függőleges vonulatát, s ráadásul még a Balatont is, a Tihanyi-félszigettel. No, de a Tiszáról megfeledkeztek. Az nem véletlen... Akkor ez az Edison-izzólámpa egy kakukktojás a drogos tablón! Akik üzennek, jól tudják, hogy a magyarság egy része még mindig a történelmi Magyarországban gondolkozik. Egyeseknek az a fixa ideájuk, mákonyuk, Új Hevesi Napló 67
