Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A tanya
- Maguk azok, Józsikám? - hallatszott a szomszéd tanya felől.- Mi hát, Jani bácsi. Ne féljen, a rézfütyisek csak este járnak. Vevő jött. Ballagjon már át egy kicsit! Néhány perc múlva megjelent az öreg a ház mögötti keskeny ösvényen. Magas, szikár, csontos arcú parasztember volt. Korcs kutyája a lábához simulva kísérte.- Adj’Isten! — köszönt rájuk. Aztán a kutyára szólt - Eriggy haza, Buksi, őrizd a tanyát! Maga lenne a vevő? - kérdezte Gubányitól.- Én lennék, ha meg tudunk egyezni.- Oszt ismeri a környéket?- Először vagyok itt. Szép ez a táj, tetszik nekem.- Szépnek szép - hagyta rá az öreg. - Én hetven éve lakok itt. Az öregapám építette a tanyát. Nem is tudnék másutt élni. Egyszer, ifjú legénykoromban elmentünk a komámmal Pestre kubikosnak. Nagy házat építettünk. Ott talicskáztunk egész héten. Füttyögtünk a cifra nagyságák után, meg minden. Szombaton kiadták a pénzünket, eljöttünk haza. Azt mondták, hétfőn újra jelentkezhetünk. El is mentünk, de azt mondták, már betöltötték a helyünket. Hazajöttünk. Befogtam az eke elé a lovakat, és azóta a faluba ha bementem adót fizetni... Sok minden vót az utóbbi ötven évben, de itt azért mindig itthon voltam. A fene ha megeszi a várost, ahol van. Nem nekem való az a cifraság.- Hát, ahogy elnézem ezt a tanyát, itt igazán nem sok a sallang... - vetette közbe Juci.- Én meg tudnék barátkozni vele - fordult a feleségéhez Gubányi. - Ha eladjuk a balatoni telket, szerintem szépen rendbe tudjuk hozatni. Nem kis munka, de bízd rám, kedvesem, majd meglátod, mivé varázsolom. Mondja, Jani bácsi, mikor laktak itt utoljára?- Két éve halt ki belőle az öreg Bagó. De nem is az a baj, hanem kéremszépen az a sok idegen. Széthordanak azok mindent, még a földet is elvinnék, ha tudnák. Az éjszaka is ugatott a kutyám. Hallottam a hangjáról, hogy fogott valakit. Mert azt meg lehet ám különböztetni, amikor csak egymásra csaholnak, meg amikor fog valakit. Aztán elhallgatott, vagy lehet, hogy elhallgattatták. No, mondok, elment az illető. Reggel nézem a szalmát, hát nem elvittek belőle egy jó petrencényit?! Nem nagy érték, adnék is, ha kémék, de nem, ellopják! Fránya népség...- Jól van, öreg, el ne ijessze itt a barátainkat! Inkább arról meséljen, milyen volt a betyár világ - intette le Józsi. - Tudja, amit a múltkor mesélt az öregapjáról, meg a Puttos Ferkóról, vagy hogy hívták...- No, az nagyon érdekes história volt, mert az öregapám mesélte még gyerekkoromban, hogy egyszer még a Rózsa Sándor is járt erre. Neki is az öregapja mesélte. No, de azok becsületes emberek voltak... Bejöttek: jó estét! Jó estét! Mi kéne, ha vóna? Leültek a fa alá, megvacsoráltak, megetették a lovaikat, aztán elmentek. Öregapámnak nyolc gyereke volt. Nagy volt az ínség. Bejöttek, ettek, ami volt, elmentek. Hajnalban aztán megzörrent az ajtó vagy az ablak. Kiment öregapám, ott állt egy ember gubában. Odaadott neki egy oldalszalonnát. Azt mondta: a Puttos Ferkó küldi, hogy legyen mit adni a gyerekeinek. Hát ilyenek voltak a betyárok. Most meg jön az idegen, a pesti, beáll a kocsijával a tanya elé, este megkínál egy pohár borral, éjszaka meg ellopja a szalmámat, meg mindent, amit talál. Ha kimennék, tán még le is ütne. Ez az igazi betyár világ, fiam, nem az, ami száz, meg ötven évvel ezelőtt volt.- Csak nem azt akarja mondani, hogy én loptam el a szalmáját? - fogta át az öreg vállát Józsi.- Nem mondok én semmit, de az biztos, hogy ameddig a pestiek ide nem jöttek, nyugodtan kint hagyhattuk az ekét a földön, ahol este befejeztük a szántást. Bármikor Új Hevesi Napló 17
