Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A tanya
megtaláltunk akármit, amit kint hagytunk. Egyszer volt egy legény, akit rajtakaptak a tyúklopáson. Attól kezdve senki se állt vele szóba. Munkát se kapott a gazdáknál. Egy hónap múlva ráakadtak a füzesben egy ágon. Szégyenében fölkötötte magát. Ha most is fölkötné magát minden tolvaj, hát alighanem kiürülne az a Pest...- Ugyan, öreg, maga mindig túloz. Jöjjön, igyon egy pohárral!- Túloz, túloz... te se vagy jobb a Deákné vásznánál. Láttam, amikor leszedted az istálló tetejét. Ez a gyerek meg betörte az ablakokat, mert valami képet vagy tükröt látott odabent.- Józsi, hát hagyod, hogy ilyeneket mondjon ránk? - ugrott közelebb a fiú. - Hadd üssem nyakon, hogy befogja a száját!- Nem! - lódította odább unokaöccsét a tagbaszakadt férfi. - Lenne pofád megütni egy öregembert, aki ráadásul még rosszul is lát?! Jöjjön, öreg, megbeszéljük a dolgot! - Ezzel átfogta a vállát, és hazakísérte a kis ösvénye. Gubányiék szótlanul meredtek egymásra. Arcukra kiült a döbbenet. Pici idegesen fölnevetett, és fölkapott a gaz közül egy csorba csirkeitatót. - Vigyétek haza ezt az edényt, Pisti, aztán gyertek utánunk a ti tanyátokba! Amikor a két fiatal elment, ő is megindult a dűlőút felé.- Gyertek, megmutatom azt a tanyát is, amit ezek akarnak megvenni. Az még jobb állapotban van. Tavaly költöztek be a faluba az öregek. Valamivel többet kérnek érte, de Józsi azt mondta, ki kell várni, adják ezek még olcsóbban is. Majd teszünk róla... Hallottátok az öreget? Állandóan részeg. Különben nagyon rendes pógár, de ha iszik, mindig fantáziái.- Érdekes ember - állapította meg Gubányi. - Egyáltalán nem látszott részegnek.- Hát, az igaz, hogy manapság nem csak Anti lop - próbálta viccesre venni a figurát Pici de higgyétek el, ez másutt is így van. Ki él manapság a fizetéséből? Lassacskán már az adót is megadóztatják... Mire a másik tanyához értek, a fiatalok már a tornácon várták őket. Egy jókora kosárból csipegették a szőlőt.- Hát ezt hol szereztétek? - érdeklődött Pici.- A kosarat Molnáréktól, a szőlőt a Borosék mögül. Senki se volt otthon.- No, de fiatalember, ez lopás! - mondta felháborodottan Gubányi.- Az, Ez bizony lopás - válaszolta gúnyosan Pisti. - No és? Ha nem tetszik, legföljebb nem eszik belőle! Aki ilyen érzékeny lelkű, minek akar tanyát venni?- Már megbocsásson, fiatalember, de hogy beszél maga a férjemmel?! - fortyant föl Juci.- Ne is figyeljetek rájuk, ezek ilyen forrófejűek. Egész nap csak amerikai krimiket néznek... - húzta őket tovább Pici. — Nézzétek meg inkább, milyen egészségesek a gerendák! A festés se lehet túlzottan régi a falon. És van egy oltári jó lámpa. Olyan, mint amilyet a század eleji filmekben lehet látni. A bízóban megadnának érte... mit tudom én, mennyit. Gyertek, megmutatom!- Ne strapáid magad, Picinyem, mert csak volt - nevetett föl Pisti. Szükségem volt rá. Benyomtam az ablakot, és sutty... Különben huszonötöt adtak érte.- Ugye, tréfál? - nézett rá leplezetlen ellenszenvvel Gubányiné.- Tréfál a rossznyavalya! Azt hiszi, ha otthagyom, nem megy be érte más? Az erődben meg van egy kis bungi. Ott meg vadonás új szerszámok voltak. Mire megjött a pógár a faluból az anyaggal, lába kelt. Másnap kiírta az ajtóra, hogy hozd vissza a szerszámokat, mert szükségem van rájuk. Én meg aláírtam krétával, hogy bocs, de nekem 18 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
