Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Löwey Lilla: Erdélyvarázslatos Erdély
hegyomlással keletkezett pisztrángos Gyilkos-tó, s Csíkban a tündérregéket ihlető Szent Anna-tó. Ebbe az erdélyi csodavilágba tartozik bele a széles, erdős hegyvidék: a nyugatra fekvő magyar Alföldtől elhatároló Bihari-hegység, a Gyalui-havasok, a szemkápráztató Vlegyásza. Neve is innen ered, az Alföld népétől: a Bihar érdéin túli ország, Erdőelve. Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvánia: erdőkön túli tartomány, csodálatos természeti táj, földrajzi fogalom gazdag történelmi múlttal, emberi tartalommal. Titkos világ, néha zárt, néha nyitott. Eszmék és bujdosók menedéke, otthont adó és földönfutóvá tevő, megtartó, megőrző és közvetítő. A középkori magyar állam végvára, oltalmazója és menedéke az Al-Duna kis államainak, bástya a keletről özönlő népáradatok ellen. Peremtartomány, végvidék, majd független fejedelemség. Támasza a hanyatló Magyarországnak és a török árban fuldokló fejedelemségeknek, igazi „Tündérkert". Aztán ereje megroppan, önállóságát vesztve koronatartománnyá válik. Erdély története összekapcsolja a természet szépsége és gazdagsága által ide vonzódott eleven és holt népek életének történetét, örökös része a magyar, a román, a szász nép történelmének, a dunai tájak közös múltjának, s így az egész emberiség történelmének jelentős helyszíne. Erdély - a varázslatos Erdély már a legrégibb korokban is lakott terület volt, megmaradni azonban nem tudtak ezen a vidéken sem a dákok, sem a római légiósok, sem a velük együtt élő lakosok. Aurelianus császár óta (270) ez a provincia közel hét évszázadon keresztül nyitott kapuként állt a gótok, a gepidák, a vandálok, a szlávok, a hunok, az avarok, a bolgár-törökök előtt, a népvándorlás alatt az átvonulok országútjává vált, akiknek létezése a történelmi feledés homályában elveszett. Végül megérkeztek a magyarok nagy nyers-nyakasan hont alapítani. Az ő esetükben sem lehetett szelíd foglalásról beszélni, hisz az itt talált néptöredékeket minden teketória nélkül behódoltatták. Ám élt akkor már e vidéken, a Kárpátok keleti-délkeleti karéján belül egy népcsoport, a székelyek, akik szívesen fogadták magyar testvéreiket, hiszen ugyanazon nyelven beszéltek: magyarul. Valószínű, hogy ők korábban elhagyták az őshazát, az avarok vagy a hunok sodorhatták őket erre a mesés tájra, ahol új hazát lelve megtelepedtek. Ez a csodálatos erdőn túli vidék, Erdőelve, európai végvárként minden időben hivatásszerűen védelmezte Európa müveit népeit, a puszták hódító és pusztító áradatával szemben. A természetes határok jól védhető, középkori államot, központi birodalmat fogtak közre, melyek nem csupán védelemül szolgáltak, hanem a későbbi terjeszkedést is gátolták. Az Árpád-házi uralkodók - hogy a törékeny, gyönge országot erősítsék - nyugatról német és latin telepeseket fogadtak, de nem szabtak gátat az északról, keletről és dél felől áramló szláv, román, besenyő, kun, jász népcsoportok bevándorlásának sem. Az első okirat 1077-ben említette Ultrasylvania néven először, majd Transsylvánia névalakban fordult elő, a 13. és a 14. században a magyar névalak is megjelent: Erdőelve... Erdély. Ebből származott a későbbi román elnevezés: Ardeal, és meghonosodott a latinos elnevezés: Transsylvania. Az erdőn túli vidék védelmi jelentőségét növelte, hogy a Kárpátoktól keletre lévő területeket az Al-Duna vidékéig megszállták a kunok 1070 körül. Az ország belsejébe vezető utak védelme ekkor vált igazán sürgőssé, s a királyi birtok egy része adományként - fegyveres szolgálatért - a szabad birtokos nemesség tulajdonába került. Vártidi Péter Pál - Lőwey Lilla: Erdély című, három nyelvű (Magyar, Angol, Német), egész Erdélyt átfogó reprezentatív fotó albumának kitérő szövege. Az album előszavát Sütő András irta. A könyv a mai Erdély múltjából és jelenéből mutat be képeket: képaláírásokkal és kép magyarázatokkal (az album megrendelhető: 8200 Veszprém, Pf: 330 vagy Telefonon: 88/422-091). Új Hevesi Napló 55
