Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Löwey Lilla: Erdélyvarázslatos Erdély
költők esetében. Az inter- és multimedialitás már nem is annyira művészeti irányzatnak, mint inkább az alkotás általános módjának számít. Ahogy az irodalomelmélet fokozatosan megújul a magyar irodalomtudományban, az irodalomkritikának és a recepciónak is fel kell zárkóznia a legújabb irodalmi törekvések adekvát befogadásához, s az eddigi Cselényi és Tőzsér életművet is új értelmezési szempontok szerint kell vizsgálat tárgyává tenni. Ezáltal bizonyára az időben előbb született alkotások szintén új megvilágításba kerülnének, mint ahogy az egész szlovákiai magyar irodalom is új értékdimenziókkal gazdagodna - nemcsak kisebbségi nosztalgiák ellenében. 1. Lásd: Hegyi Lóránd: Avantgarde és transzavantgarde (A modem művészet korszakai), Magvető Könyvkiadó, Bp. 1986, 21 .o. 2. „... csak az tud igazán érdekelni, ami kivétel...“ In.: Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetések szlovákiai magyar írókkal), Madách, Bratislava, 25-44.o. 3. Erdélyi Erzsébet - Nobel Iván: Én otthon vagyok költő... (18 disputa határon túli alkotókkal, verseikről, novelláikról), Kis-Lant Kiadó, Bp., 1993 4. Zalaba Zsuzsa: Kibontakozás. Beszélgetés Juhász R. József performerrel és költővel, a Stúdió ertékvezetőjével. Irodalmi Szemle 1993. 6. szám, 36. évf., 46-49.0. 5. Szkárosi Endre: Térköltészet & Transzpoézis (Totális költészeti koncertszínház). Magyar Műhely, Párizs-Bécs-Budapest, 1990. jún. 20., 29. évf., 76.sz., 53.o. 6. Petőcz András: Végtelen hömpölygés. Néhány szó Cselényi László költészetéről. Magyar Műhely, 30. évf., 1991. szept. 20., vagy Új Szó, 1991. dec. 10. 7. Nagy Pál: Vizuális elemek Tőzsér Árpád költészetében. In.: Élmény és absztrakció (Tőzsér Árpád hatvanéves), VSPg, Nitra, 1996, 73-79. o. 3cgí)jctch: 54 XII. évfolyam 2. szám—február Különös táj, varázslatos vidék. Tekintélyes terjedelmű, az égbolt felé törekvő hegyek szálegyenes szálfáival a csúcsokon és a hegyoldalakon, a havasokon illatos kaszálók ezer virágból szőtt tarka szőnyege; a völgyekben a lezúduló hegyi patakok csörtetésének-csobogásának megejtő zenéje. Ma már Erdély és a Partium egyazon táj, gondolatainkban ugyanaz a vidék: az Alpokból Bécs után kiváló Kárpátok elkápráztató hegyvonulata északon körülöleli a Magyar-medencét, a Kárpátalján délkeleti irányt vesz fel, így halad Háromszék felé, ahol aztán sarkon fordul, s keletről nyugatra húzódó természetes határként övezi az Erdélyimedencét, míg északról a Tisza bal partja határolja. A titokzatos Kárpát-gerincet az Ilosvai-, a Lápos-, a Radnai-, a Borgói-, a Gyergyói-, a Csíki-, a Háromszéki-, a Brassói-, a Fogarasi-, a Nagyszebeni-, a Hunyadi-, a Krassói-, a Temesi-hegyek láncolata alkotja. A Gyergyó és Csík határán emelkedő káprázatos Naskalát része annak a Csíki-havasoknak, mely útjára bocsátja a szőke Maros vizét, s vele szemben a délre siető virgonc Oltót. A legendás Hargita ad otthont a Kis-Küküllő és a Nagy-Küküllő forrásainak, hogy nyugat felé indulva a Dunán át a tengerekig szállítsák a tiszta források vizét. Gyergyóban ékeskedik a
