Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A tanya
vigyázni kell rájuk, mert lopnak, mint a szarkák. A múltkor is, képzeld el, mondja az anyja, hogy elapadt a kecskék teje. Mert tudod, van két kecskénk is. No, mondom, jól van. Pici, hozd át két napra a kecskéket! Egész nap legeltettem őket, meg vittem nekik az abrakot. Olyan tőgyük lett estére, apám, hogy majd a földig lógott. Elapadt, a frászt! Ellopták a tejet.- Én pihenni szeretnék a tanyán, Józsi! - mondta halkan Gubányi. - Élvezni a napfényt, sétálgatni az erdőben, erőt gyűjteni a hétköznapokhoz. Elvonulni az emberektől, a zaj elől...- Nem úgy van az, apám! Pihenni ráérünk két méter mélyen is. Pénzszagra gyűl az éji vad, s mi tesszük ezt, komám! Majd meglátod... Amikor bekanyarodtak a ház elé, egy fiatal pár futott eléjük fürdőruhában. Huszonévesek, ha lehettek.- 0 az unokaöcsém, Pisti — mutatta be Józsi. — Ez meg az élettársa.- Kati — nyújtotta a kezét a lány. - Ok lesznek a paradicsomtársak?- Ühüm... - bólintott az unokabáty. - Elhoztátok az éjjel a szalmát?- El hát - mutatott hátra a fiú. - Pedig nagyon őrizte a paraszt.- Jól van, segítsetek kipakolni! Ebéd után elindultak, hogy megismerkedjenek a környékkel. Gubányi a réten akart átvágni, mert a rozstábla szélén birkákat látott legelészni. Úgy gondolta, a juhásznál senki se ismerheti jobban a vidéket, hiszen ő bejárja az egész határt. Mindent lát, mindenről tud, ami errefelé történik. Jucit a fiatal fenyőerdő vonzotta. Imádta az ózondús levegőt, a lába alatt süppedő avart, no meg a fák ágai közt áttörő napsugarakat.- Rendben van - határozott Józsi. - Mindent megnézhettek, de előbb átmegyünk a tanyátokba. Apám, ez ingyen van. Megnézhetitek, aztán akár holnap be is mehetünk a faluba a tulajhoz. A szerződést már meg is írattam a jogászokkal, csak az összeget kell belegépelni. Igaz, a kút beomlott, de úgyis másikat kellene fúratnotok. Ezek az ásott vacakok nyáron teljesen kiapadnak. Én is tavaly fúrattam. Lenyomták harminc méterre. Kell az a kút, apám, mert ennyi jószágot nem lehet szárazon tartani. Olyan ez a vidék, hogy tavasz végén elsárgul a fű, őszig csak az erdőben találsz egy kis zöldet. Az az egy birkás terelgeti a nyáját egyik határból a másikba. Itt-ott talál egy kis kecskerágót, de ebből se lesz soha milliomos, az biztos. Jövőre fúratok a telek másik végébe is egy csőkutat. Elárasztom a lapost, lesz vagy hat hold príma legelőm. Itt a kutya se nézi a telekhatárokat. No, meg a pia... Apám, a tavasszal tíz liter borért szántották föl azt a nagy darab földet. Átmentek a szomszéd tanyába. Kétszobás, nagy ház állt a telken. A gazdasági épületek fala már omladozott. A tetőről valaki már elhordta a cserepet.- A bolondnak is megéri ennyi pénzért - mutatott a házra Józsi. - Ezt a disznóólát, meg az istállót szétvered, átgyúrod a vályogot, olyan hodályt eszkábálhatsz belőle, hogy hét nyelven beszél. A cserép hiányzik róla, de a szomszéd faluban lehet nádat kapni. Lakik ott egy öreg pógár, aki még tud tetőt nádazni. Jutányos áron fölrakja neked, ha megolajozod a gigáját. Néhány liter bort neked is megér...- A cserepet elfújta a szél - vihogott Pisti. - Átfújta a Józsi tanyájára.- De randa vigyorod van... - intette le az unokabáty. - Honnét tudhattam volna, hogy az övék lesz? Gubányi nézegette a málladozó falakat, a betört ablaküveget, a felfeszített ajtót, és megcsóválta a fejét.- Micsoda vandálok laknak erre...- Na ja... kontrázott Józsi. - Apám, aminek nincs gazdája, annak itt hamar lába kél. Majd mi rendet teremtünk. Olyan paradicsom lesz ebből, hogy még. 16 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
