Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A tanya
alig tudták föltenni a kordéra, olyan hatalmas volt. Otthon aztán széthasította, és olyan nagy asztalt csinált belőle az öreg eperfa alá, hogy az egész család mellé telepedhetett. Juci, a felesége konyhakertet varázsolt a homoktenger közepén. Paprikát, paradicsomot, zöldséget ültettek bele, s locsolgatta a férje által készített kútból. Mert Gubányi mérnök úr ügyes ember volt ám! Nemcsak a rajztábla mellett állta meg a helyét, hanem ha kellett, kutat vert, megigazította a tetőn a nádat, sőt még egy kis tolókocsit is eszkábált. Az asszony mindenben segített neki. Olyan paradicsomot csináltak ők ketten abból az Isten háta mögötti tanyából, hogy a csodájára jártak a pesti barátok. Ők meg csak ültek a nagy asztal mellett, és mosolyogtak.- A nagyapámtól tanultam meg kaszálni - mondta a férfi.- Láttátok volna, anyám milyen zöldséget termelt! — szerénykedett az asszony, és elindult, hogy tüzet rakjon a bogrács alá. így álmodoztak a lakótelep tizedik emeleti, galambdúcnak becézett kis lakásában, míg vasárnap reggel meg nem csörrent a kaputelefon. Piciék jöttek, és máris türelmetlenül sürgették őket.- Igyekezzetek, Jucikám! - csivitelte Pici. - Ilyen isteni időben kár egy percet is elvesztegetni ebben a bűzös városban. Majd meglátjátok, milyen isteni a tanya. A két asszony a hátsó ülésen foglalt helyet. Gubányi pedig bekötötte magát a jobb elsőre. „A fizető helyre” - jegyezték meg tréfálkozva. Pici valóban olyan apró termetű, és minden lében kanál asszonyka volt, mint amilyennek Juci lefestette. Igazi titkárnő típus. Bezzeg Józsi, a férje alig fért el a volán mögött. Tagbaszakadt, henteslegény kinézésű, negyven év körüli fickó volt. Gubányinak úgy tűnt, cipőkanállal préselték bele a farmernadrágjába. Úgy is mutatkozott be:- Én vagyok Józsi, a masszív gyerek. Míg a két asszony hátul megbeszélte a világ pletykáit, no meg a hivatalét, ők nagyon hallgattak elöl. A városból kivezető úton nagy volt a forgalom, így Józsi csevegése is csak „te marha autós”-ból, meg „nézd, de hülye ez a gyerek”-ből állt. Aztán később — ez már jóval Soroksár után történt - odaszólt a mellette ülő férfinak:- Én marhára utálok magázódni. Azt hiszem, én vagyok a fiatalabb: szervusz!- Szervusz! - mondta Gubányi. - Mondd, kérlek, mennyiért vetted a tanyát?- Ki se merem mondani, olyan olcsón. Nem beszélve arról, hogy van hozzá egy hold terület. Te, apám, az isteni jó fogás volt! Tudod, én anyagbeszerző vagyok, járom az országot. Ha szükséged van valamire, csak szólj! Nálam gáz van a tanyán, azzal főzünk. Féláron vettem a palackot Sopronban. Megoldottam a villanyt is. Aggregát. Szél hajtja. Azzal töltöm az aksit is. Csináltam karámot, ott az erdő, nem nagy ügy. Harminc birka van benne. A szomszéd legelteteti őket néhány ezresért. Tudod, milyen jól fizet a birkatej? Felváltva vesszük ki a szabadságunkat. Egy hónapig az asszony van lent a tanyán nyáron, egy hónapig én. Valóságos kis aranybánya az, csak érteni kell hozzá. Majd meglátod, pajtás! Van ott egy tanya nem messze az enyémtől. Nektek szántam. Príma állapotban van. Úgy megéri a nyolcszázezret, mint a pinty, de te hatnál többet ne adj érte. ígérj inkább ötöt. Különben bízd ide, majd én megalkuszom rá. Örül a paraszt, ha megszabadul tőle. Tudják is ezek, hol terem a dohány...- Én nem szeretek alkudozni. Nagyon rossz kereskedő lenne belőlem.- Bízza csak a Józsira! - kottyantotta oda Pici két ételrecept között. - Majd ő elintézi.- Tudod, pajtás, én úgy gondoltam, hogy ha összefognánk mi négyen, meg a harmadik tanyát megszerzem az unokaöcsémnek, akkor már hatan lennénk rá, és koratavasztól késő őszig mindig lehetne lent valaki az állatokkal. Jó, itt a gyerek, de Új Hevesi Napló 15
