Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Losonci Miklós: Kádár János portréja
félelmében gonosz lett csak neki Kádárral ellentétben nem voltak vezeklő korszakai. Rajk László sem volt merőben ártatlan - Pócspetri, a cserkészet foloszlatása, kék cédulák, választási csalások, sok más egyéb a lelkén szárad. Kádár János bűnhődött bűneiért, hiszen a magánzárka kegyetlen lelki ostor, mégis mindez nem akadályozta meg abban, hogy újabb, még súlyosabb bűnöket ne kövessen el. Pedig, akár Nagy Imre, 1956 hőse lehetett volna, igaz mártíromság árán, de gyávasága, eredendő belső bizonytalansága rossz irányba terelte. Úristen! Megvárták, míg Mansfeld Péter eléri a nagykorúságot, s akkor kivégezték, Tóth Ilonának se kegyelmeztek. A többi ötszáznak sem. Kádár János megnyugtatta magát, hogy az eszme fontosabb az embernél, sújtott pallosa. Nem lehet erre föloldás, hogy Rákosi tízannyit pusztított volna, nem lehet enyhítő körülmény, hogy az orosz kölcsön lendített mélybe süllyedt gazdaságunkon, mert Rákosi ezreket akasztatott volna, s talán az energia is nehezebben csordogált volna errefelé, mégis mindez nem ok, soha nem lehet ok arra, hogy a politika gaztetteket kövessen el. Kádár ekkor is, ezúttal is visszavonult a bűnbe, az általános megtorlást vezényelte, ezzel megmentette veszélybe került életét. Még a megtorlásban is kivételezett a hatalom. Míg százaknak kötél jutott, Eörsi István zárkájában Lukács György németül írt esztétikáját fordította magyarra. Az elnyomó gépezet mindenki számára más mércével mért, ez is égre kiált. Lapozgattam a KB-ülések titkos anyagát. Ebből sok rejtély kiderül. Többek között az is, hogy Kádár János javaslatára mégsem Marosán Györgyöt küldték ki Snagovba, hanem Kállai Gyulát. Vélt sérelme miatt Marosán elfogult volt Nagy Imrével szemben, Kádár Kállai mellett szóló voksa akár jó szándékú lehetett. Talán az volt. Mélypont következett. Nagy Imre kivégzésének tette őt terheli elsősorban, nem lehet Kínára, az oroszokra, Ulbrichtra hivatkozni, az olyan gonoszság volt, mely Kádár Jánost is tönkretette, végképp hiteltelenné vált. Ennek ellenére hosszabb szünet után lassan, szívósan újra megbecsülést szerzett magának. Ítéletében szörnyűt tévedett. Jóvátehetetlenül. Nem vette számításba, hogy Kállai Gyula akut hiúságában Snagovban összeveszett Nagy Imrével, s ez megpecsételte 1956 magyar miniszterelnökének sorsát. Kádár ekkor egy vélt eszme fontosságát többre tartotta az emberéletnél. Miért? Kegyetlen volt? Cselekedetét kegyetlenné sorvasztotta gondolkodásának primitívsége, addig sem éles értelme elhomályosult. így történt. Mégis lassan, pontatlanul kialakult a nemzet tudatában, hogy nem tehetett róla, Hruscsov áldozta föl Nagy Imrét a revizionizmus oltárán, amit a kínaiak, akik őt is szorongatták, követeltek tőle. Nem így volt a maga teljességében; egy karakán, jellemes és következetes Kádár János megmenthette volna életét. Testesült a lehetetlen. Az ország közvéleménye, annak egy része, talán nem is a kisebbség, tisztelni kezdte Kádárt. Szerepe volt ebben annak is, hogy e szörnyű tett után vezeklő korszakába lépett - gyötörte a lelkiismeret-furdalás, mint Edward királyt Arany János balladájában. Mindezt megérezték az emberek, azt is, hogyha nem is rendelkezett az értelem kiváló képességével, a bölcsességnek nem volt teljesen híjával, s egyre elhatalmasodó lelkiismeret-furdalásában igyekezett immár gonosztettek után jót tenni népével, s ebben voltak is tényleges politikai sikerei. Vezeklése vidám barakká tette az országot, ha nem is lett szabad, de több kenyér, hús és mosoly jutott a Duna-Tisza mellett az embereknek, mint Romániában, Lengyelországban, s miközben a szabadságjogokat az NDK mereven korlátozta, addig lassan nálunk csepegtetve egyre több jutott az embereknek. Csökkentek a politikai perek, megszűntek az intemálótáborok, kuporgatott pénzükből az emberek külföldre utazhattak. Kádár János nagy vezeklési korszaka 1963-ban kezdődött, melyről személyes életem is tanulsággal szolgál. A ráckevei Ady Endre gimnázium tanára voltam, tanítottam az esti levelező tagozaton is, ahová Juhász János, a járási párttitkár is járt. Történt pedig, Új Hevesi Napló 75
