Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Losonci Miklós: Kádár János portréja
hogy késve érkezett az egyik felnőtt tanítványom. Megdorgáltam kemény szavakkal, máskor ne zavarja az órát, várakozzon kint. Percek múltán a járási MSZMP első titkár is megérkezett. Harminc szempár szegeződött rám: Koma, most mit csinálsz? Vívódtam magamban a másodpercek töredékében. Szótlan maradok, s akkor semmi baj, szólok, s akkor végem, de az osztály előtt megmarad a becsületem. Váratlanul bátor lettem, s ugyanolyan hangnemben dorgáltam Juhász Jánost. Elsápadt. Tántorogtam ki a teremből a csengetéskor, dadogtam tanártársaimnak: Elvesztem. Ekkortájt ilyen idők jártak. Helyette más történt. Hetekkel később hívattak a pártbizottságra, és Juhász János, annak ellenére, hogy pártonkívüli voltam, maradtam, meghívott járási tanácselnök-helyettesnek. Elfogadtam az ajánlatot, mert belső szabadságot ígért tetteimben, olyan embernek, aki jellemes és bátor, ahogy ő mondta. Nem is korlátoztak különösképpen; szobámban Petőfí- kép köszöntötte az érkezőket, halottak napjára körlevelet bocsátottam ki, hogy koszorúzzák meg hivatalosan a községekben a magyar katonasírokat. Enyhe ejnyével ezt a cselekedetemet is megúsztam. E pontnál lép be az életembe Kádár János. Nevemre szignáltak egy levelet a Kádár-titkárságról. A levél ostorozta Kádárt és rendszerét, kifejezésre juttatta, hogy akasszák fel, ha nem engedik külföldre, olyan súlyos szavakat használt, hogy azért az akkori légkör és törvények szerint legalább öt évre ítélhették volna, hiszen gyilkosnak nevezte Kádár Jánost. Csodálkoztam is, hogy a levelet, melyet rám szignáltak, az intézkedést illetően nem korlátoztak, szabad kezet biztosítottak. Kimentem Makádra, a beszakadt mennyezetű házba. Tizenhétezer-ötszáz forintot kértek, annyiba került a javítás. O, a levél írója a Csepel Vas- és Fémműben dolgozott, ahol Borbély Sándor, a gyár párttitkára fogadott. Szó nélkül, azonnal intézkedett, haladék nélkül fizessék ki a kért összeget. Ma már világos, miért maradt el a megtorlás: Kádár vezeklő korszakában vergődött új Edward királyként súlyos lelki gyötrelmekkel. A történethez tartozik, hogy a makádi munkás felesége a ráckevei utcán találkozott velem, s a járókelők szeme láttára - oly gyorsan történt, hogy védekezésre nem volt módom - kezet csókolt. Orbán Viktor miniszterelnökkel is ugyanez történt 2001- ben, hiába gúnyolódott a média, a gyakorlatból tudom, ez a furcsa elismerés kivédhetetlen. 1964-től a vezeklés folyamatos Kádár életében. Véletlenül jutottam fontos információhoz. 1978-ban Pogány Ö. Gábor megkért, hogy helyette nyissam meg Benedek Jenő Kossuth-díjas festőművész kiállítását az Ernst Múzeumban, külföldi útja miatt. A megnyitó után a művész budai lakásába hívott, ahol a képek szemlélése után elmondta, Nagy Imre rokonságához tartozik, azt is, hogy a mártír-politikus özvegye minden év elején nyugdíjemelésben részesül, a fiatal családtagokat fölveszik az egyetemre, s ha közülük valaki nősül, férjhez megy, rejtélyes állami kezek lakáshoz juttatják. Bennem bizonyítást nyert, hogy Arany balladája testesül - Kádár János Edward király, s a walesi tartomány Magyarország, ahol a király az első titkár lelkét gyötri a gyilkosság ténye. Ez okozta azt, hogy az 1960-as évek elején újévkor Kádár jókívánságokkal hívta fel a járási első titkárokat, szörnyű magányát csitítva; ez okozta vergődő-vezeklő korszakában, hogy nem figyelt a személyét érintő sértésekre, ez okozott enyhítéseket. Megyesi Mónika tanítványom volt a ráckevei Ady Endre gimnáziumban, édesapját román feljelentés alapján - erdélyi város parancsnoka volt - kivégezték. Mónika édesanyja Dömsödön tanított, el akarták bocsátani, de váratlanul a vezeklő-vergődő első titkár meghosszabbodásaként Juhász János megengedte a párt nevében, hogy tovább taníthasson. Köztudott, hogy Kádár János az 1970-es évek közepén - elsőként a keleti pártvezetők közül — találkozott VI. Pál pápával. Ekkor két érdekes dolog történt a médiában. Milliók láttára Kádár Jánost megkérdezte a magyar TV-ben a riporter: Hogy szólította a pápát? Kádár arca komolyra fordult, és így válaszolt: Őexcellenciájának, ami a tisztsége. Más is utal a bünbánatára és az engesztelésre, 76 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
