Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Abkarovits Endre: Torockó
órakor megtámadta az ellenség Járeket, melyet 1400 Heves megyei nemzetőr védelmezett. „Mi utolsó csepp vérünkig védelmezni fogjuk, de ha ágyút nem kapunk, baj lesz" — jósolta az egri nemzetőr, s külön megemlítette, „az egriek különösen bátran, s lelkesen viselték magukat. Hidegvérííen tértek ki az ágyúgolyóknak”, az ellenség jól lőtt ugyan, de a nagy távolság miatt nem talált el senkit. Heves vármegye nemzetőreit még egy, augusztus 30-án Verbászon kelt jelentés említi Járek és Temerin felgyújtása alkalmából. Augusztus 29-én éjjel megrohanták a szerbek Temerint és több helyen felgyújtották. A nemzetőrök megfutamodtak és nyugatra, Ókér felé menekültek, ahol még nem voltak bekerítve. A temerini és járeki sikertelen ellenállásról szólva említette Kossuth szeptember 2-i országgyűlési beszédében, hogy a nemeztőrséget önállóan ne használják fel harcokra. Kétségtelen, hogy a nemzetőr alakulatok sajátos helyzetéből adódott katonai tekintetben a sok komoly hiányosság. Lenkey Károly őrnagy már augusztus 20-i levelében arról panaszkodott Eger vezetőinek, hogy a katonák közül egyesek úgy nyilatkoztak: a négy hétre fogadott önkéntes szolgálatot nem hajlandók tíz hétre meghosszabbítani, s határozottan kijelentették, szeptember 8-án, Kisasszony napján visszatérnek megyéjükbe. Erre nem került sor, a járeki harcok után a Heves megyei nemzetőröket Óbecse központtal Eder Frigyes vezérőrnagy dandáréba helyezték át, majd a tél folyamán hazatértek. (A szerző a Magyar Országgyűlés Sajtóirodájának szak-főtanácsosa) QS&/tÁxz&<yniA J^ndw ®cwoc/cÁ Torockó (románul Rimetea) nevét valószínűleg minden olyan magyar ismeri, aki csak kicsit is érdeklődik a magyar népművészet, a népviseletek iránt. De gyanítom, hogy személyesen még azok közül is kevesen keresték fel, akik egyébként szívesen járnak Erdélybe. Ennek fő oka az, hogy félreesik a szokásos turista útvonalaktól, s megközelítése még ma sem egyszerű. Legtöbben valószínűleg Torda felől érkeznek. Tordáig jó út vezet, onnan meg az Aranyos, majd a Torockó patak mentén elviselhető minőségű. Ugyanez nem mondható el a dél felől Torockóra vezető útról. Nagyenyed felől jőve igencsak nagy megpróbáltatásnak van kitéve autós és autója. De ez úgy látszik nem újdonság, mert már a hetvenes években nyomtatott Panoráma nagy útikönyv sem ajánlja ezt az útvonalat. Kár, mert a Kőköz, amin áthaladunk, igen érdekes táj. Ezúttal azonban nem a szokásos megközelítést választottam. Kolozsvári ismerőseim tanácsára nem mentem át Kolozsváron és Tordán, hanem egy kevéssé ismert úton már Kolozsvár előtt délnek fordultam Magyarlónánál, s a Jára patak völgyében mentünk Borrévig. Ez egész kellemes, kisforgalmú útnak bizonyult, s ráadásul lehetőséget adott arra, hogy a számomra eddig ismeretlen kalotaszegi Magyarlóna és Magyarfenes templomait is megnézzem. Különösen a magyarfenesi katolikus templom középkori freskói jelentettek váratlanul nagy élményt. Borrévnél érkeztünk az Aranyos völgyébe, s fordultunk 70 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
