Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestény Sándor: A nemzetőrség felállítása 1848-ban Egerben
ideiglenes rendeletére hivatkozva azonban közölte, hogy „minden nyomtatványból a kinyomtatás után - míg az új sajtótörvény nem intézkedik - ezután is kér egy példányt. ” Közben 200-300 fiatal a minoriták zárdájából kiszabadította a szabadelvű beszédei és írásai miatt egyházilag örökös rabságra ítélt Mahovszky József áldozópapot és a népgyűlés védelme alá helyzete. A Csiky-vezette küldöttség még a képviselőtestület ülése alatt visszatért a cenzortól, s jólesően értesültek arról, a nyomdászok már serényen nyomják a nemzet követeléseit tartalmazó 12 pontot. Ezt követően a nemzetőrség azonnali felállítására hoztak határozatot Gáhy József főbíró és Csiky Sándor ügyvéd vezetésével. Március 25-én pedig délelőtt 9 órára a Főszékesegyházban ünnepélyes Te Deum megtartását kérték az érsekségtől, este pedig a város díszkivilágításáról is gondoskodtak. A nemzetőrség felállítása szépen haladt, Csiky Sándor, már március 27-én elfogadtatta a képviselőtestülettel az általa vezetett bizottság által kidolgozott szolgálati rendszabályzatot. Az egri nemzetőrök egyelőre saját ruhájukat viselték, bal karjukon nemzeti színű szalaggal. A századbeosztásuk, illetve a rendfokozat jelölésére sárgarézből készült, koszorúval körbefont nemzeti címert használtak, mely alatt a századhoz tartozó számjegye is látható volt. A tisztek bal mellükön viselték a megkülönböztető rézjelet. A nemzetőrség eskütételére 1848. április 9-én került sor, közel 1500-an álltak fegyveresen - mint az egykorú tudósítás írja - „közköltségen készített lándzsákkal, saját puskáikkal, s kardjaikkal." Ideiglenes „egy hadi tanács képét viselendő választmány" nevezte ki a parancsnokukat: Csiky Sándor (1805-1892) lett e nemzetőrség ezredese (hamarosan megvált e tisztségétől, hisz Eger országgyűlési képviselőjének választotta június 26-án), az egyik zászlóalj élére Lenkey Károly ny. századost (Lenkey János kapitány, később honvédtábornok bátyját), a másikra Miklósy Antal ny. főhadnagyot állították őrnagyi rendfokozattal. A hevesi nemzetőrcsapatok létszáma június 30-án már 2032 főt számlált. Mozgósításukat június 31-én rendelték el. A Délvidékre indulók egy részét sorshúzás útján választották ki, mások önként jelentkeztek. Eger város nemzetőrei előbb szentmisén vettek részt, majd azután indultak el a városból. A város határában Rózsa Károly polgármester búcsúztatta őket, amit Lenkey Károly őrnagy köszönt meg, „lelkes búcsú szózatot” intézve az otthon maradott hozzátartozókhoz. A hevesi nemzetőrcsapatok július 31. és augusztus 2. Között gyülekeztek Szolnokon, hogy a Bács megyei Kulára vonuljanak. Bizonyos szervezeti változtatást is végrehajtottak, mert a kis létszámú századokat összevonták, és két századból egyet alakítottak. Ezután ötnapi veszteglés után — nem kaptak gőzhajót az átszállításra - két csapatban, előfogatokon vonultak Szegeden és Szabadkán át a verbászi táborba, majd Temerinbe, ahová az egyik részleg augusztus 7-én, a másik pedig augusztus 11-én érkezett meg. A zömében gyöngyösiekből álló második nemzetőrcsapat, amikor augusztus 7-én Szegedet útjába ejtette, Lenkey János kapitány századával is találkozott. Erről így számolt be Spetykó Gábor ügyvéd Járekból keltezett, augusztus 16-i levelében Gyöngyös bírájának: „Szolnokról - hol egy éjszaka bennünket a szabad ég alatt irtózatos fergeteg és szélvészes zápor lepett meg, s hol a hadi élet viszontagságaival némileg ismerkedni kezdtünk - a zászló alá történt újabbi felesküvésünk után kiindulván, augusztus 7-én Szegedre értünk, hol őszinte magyar lelkesedéssel fogadtatánk. Lenkey kapitány, ki századával aznap reggel érkezett Szegedre, élőnkbe jött a város szélére, s ott sokunkkal kezet fogva üdvözölt, s tettekre lelkesített!" Innen a nemzetőröket váratlanul Járekbe szállították, itt estek át a tűzkeresztségen is. Augusztus 28-án jelentette a hevesi nemzetőrsereg egyik tagja, hogy az elmúlt napokban a szerbek a régi római sáncokból nyolc ágyúval lőtték őket. Augusztus 28-án délután egy Új Hevesi Napló 69