Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Tarkő 960 méter, Hol volt, hol nem volt a felsőtárkányi márvány?
(á?(po/ vo/t, Áol nem, vo/l a feÁöláwÁxbnyi mámMfoiy? Amikor az utas a felsőtárkányi sziklaforrást elhagyva tovább ballag a bal felé kanyarodó úton, átjut a szűk szoroson, a Bükk kapuján, s elébe tárul s szelíd Barátrét, mögötte a kövek, a Peskő, Tarkő, Háromkő kemény vonala, szinte lehetetlen, hogy egy pillanatra ne hunyja le a szemét, s ne gondoljon arra, hogy sok millió évvel ezel ott ez a tájék tengermélyi táj volt, talán éppen csak a Tark ő orma látszott ki belőle, mint a szírt és zátony, homlokát fehérre marták tengermélyi sók. Tenger hullámzott itt, tajték táncolt a hullámok felett s itt, a mélyben és fent a magasban, a csillagok alatt csend lebegett. A tenger habjából született a márvány az antik felfogás szerint. A latin nyelvben a marmor márványt is jelent, s a tenger színét is. S már itt is vagyunk a hajdani felsőtárkányi márványnál. A geológia persze azóta kevésbé költőien fogalmazta meg a márvány mivoltát. A márvány „fénykora” Eszterházy építkezéseivel egyidej ü. Ő sokat remélt tőle. 1762. június 28-án érkezett Egerbe. (Az els ő éjszakát a város falán kívül a „nagykerti nyári kastélyban” töltötte, és csak másnap tartotta ünnepélyese bevonulását a hatvani kapun át. Ez azért érdekes, mert kevesen tudják, hogy a mai népkertben is volt egy püspöki kastély.) Fél esztendő sem telt bele, máris elhozatta Bécsb ől Schnattman Rupert márványfaragót, és rábízta a szép, bamásszürke márvány fejtését. Hol lehetett ez a márványbánya? A kutató ilyenkor embereket és könyveket vallat. Az emberek nem tudnak semmit. Fels őtárkányban az öregek legöregebbje sem emlékszik a márványra. Bartalos Gyula régész 1887-ben írja: „A forrástól a szekérút (akkor még szekérút volt a lillafüredi út) egy szurdokon vezet és a sziklaszorosban, a patak mentén haladva balra kanyarodik. A sziklaszorost a palóc nép ke őközinek, vagy keszinek mondja. E sziklák adják a tárkányi szürke márványt, melyet kizárólag a színváltozat és almás foltok jellemeznek. Érdekes a baloldali sziklafalban két nagyobb szirtüreg, mintha ezek őrhelyei lettek volna a sziklaszorosnak, egyikét dinamittal robbantották fel a sziklaüregnek, melyen a mészpátnak igen szép jegeces ere fut végig”! Türk Frigyes néprajzkutató, aki végigbarangolta a környéket, pár évvel utóbb így ír:, A márványbarlangos szoroson áthaladva kinyílik el őttünk a szép Barátrét.” Akkor tehát még megvolt a „barlang”, amit Bartalos szirtüregnek nevez. S valószínűleg ez volt a márvány lel őhelye. Aztán a második világháború után ezt a barlangot is felrobbantották. Csiszolatlan állapotban csak szakértő szem ismeri fel a márványt. A községben a negyvenes évek második felében hidat építettek, ehhez kellett a k ő. A püspöki számadásban szerepel még egy Michael Schnattman, valószín űleg Rupert testvére, akivel 1775 áprilisában kötött bérleti szerződést Ulrich János püspöki prefektus a bánya bérletére. Ezt a szerz ődést két év múlva kellett volna újítani, de a két évvel későbbi szerződések között már nem esik szó a márványfejtés bérletér ől. Lehet, hogy az oly sok díszt adó márványér kimerült. Nem csoda, ha ennyi id ő múltán a tárkányiak is elfelejtették. 6 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
