Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A művészet misztikuma
művészi, hanem a lelkiség hiányának érzete az, ami megdöbbent. Mivel azonban erre nincs mérőeszközöm, ezért logikai cáfolatom sincs. Tisztán és kizárólag belső érzésem vezet, mikor a dübörgő, vad ütemű zenében, mely süketít és arra erotikusán vonagló ifjú testekben, a hipnotikusan vibráló fényekben nem látok mást, mint a mennyiség orgiáját. A mennyiségét, mely zajjal és hangerővel akarja leplezni a maga minőségi ürességét. De ezt érzem a találomra fröcskölt festmények és az összehegesztett vascsövekből fabrikált szobrok láttán. Egyéni megítélésem a magam úgynevezett művészetét illetőleg az, hogy nem kaptam akkora talentumot, hogy az alkotók csúcsát elérhessem. De amit kaptam, azt a minőségi-lelki élet gazdagítására használom. A világ szellemi épülete egy piramis, melynek csúcsára csak a kivételes tehetségek érhetnek föl. De a kisebbek mind szükségesek ahhoz, hogy a piramis létrejöhessen. Ebben az értelemben Szabolcska Mihályra éppúgy szüksége volt a magyar irodalomnak, mint Adyra. Vajda lírája kellett József Attila alkotásához, és a Kolozsváry testvérek szobrai alapul szolgáltak Fadrusznak. De ne csak a magyar horizontot nézzük. Érdekes tanulmány az, hogy a Faust mese hány és hány változatban jelenik meg vásári bábszínházak és vándorszínészek előadásában, míg Goethe megalkotja a maga Faustját. A „Rómeó és Júlia” sem ugrik ki a világszínpadra előzmények nélkül, és még ma is újraszületik a „West Side Story”-ban. Nem sorolom tovább. Nem lehet mindenki nagy szobrász, de jó mesterember lehet. Nem lesz mindenki nagy író, de irodalmár lehet. Egy biztos, aki a rábízott talentummal a lehető legjobban igyekszik sáfárkodni, magot hinteni, hogy majd egy újabb generáció gondolatvilágába átültetve „új gondolatként friss agyakban” tovább szolgáljon, mint alap a nagy piramis épületéhez. Sajnálatos, hogy legtöbbször csak a piramist vesszük észre, és nem ismerjük föl mögötte az alkotás lázas kínjában vergődő építők ezreit. Új Hevesi Napló 67
