Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 12. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: Eszmények és korszellem

megtörténtek, sokan továbbra is árulónak tartják majd. Ám, mert jelleme, egyenessége nem engedi, nem szépít, nem köntörfalaz, a valóságot írja, s az utókorra bízza az ítéletet.

Az egri előadás nem okoz csalódást (még ha némely apróságon fenn is akad a figyelő szem. Miért nem veszi le a kalapját az asztalhoz ülő könyvkereskedő, talán származása miatt? Miért teszi a lábát az asztalra a részeg látogató? Ez akkor még „úgy” sem volt szokás.)

A darabfelfogás nemcsak korszerű, időszerű is. Ma inkább a Görgey-féle reálpolitikusokat értékeli a kor, nem a romantikus lelkesedőket. Ám - mert ez is benne van a darabban - Kossuth lelkesedésére, és a még oly oktalan detronizációra (az uralkodó trónfosztására is) szükség volt ahhoz, hogy egy nemzet véghez vigye a szabadságharcot. Venczel Valentin jól azonosul a címszereppel, játéka hiteles, s ez mondható el Kalmár Zsuzsaról is, aki a szerető és okosan féltő feleséget játssza. Az előadás légköre is kiegyensúlyozott, ritmusa jó, a Liszt-zene, s az időnként „kihangosított gondolatok” fokozzák a hatást, a díszlet illúziókeltő (Bátonyi György), a jelmezek is (Pilinyi Márta munkája). Noha a kor divatját felidéző szakkönyvek rajzaihoz képest szerintem, a férfikabátok rövidek.

Nagy öröm, hogy Görgey Artúr és Németh László ilyen figyelmet kap. Mindkettőjük életművét érdemes megismertetni, közkinccsé tenni, amíg nem késő.

Új Hevesi Napló

103