Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: Vázlat egy vers mindenségéről

Az állat ösztönei szerint él. Ha lenne emberi tudata, de furcsa módon az ösztönei is mind megmaradnának, akkor csodálkozna azon, hogy az ember a létét szolgáló, biztosító kötelékeket mily felelőtlenül szaggatja.

„Budai Ilona” című balladánkban az anya kincsesládikáját viszi magával, két gyermekét az erdőben, a rengetegben hagyja. Akkor döbben meg, amikor látja, hogy a bivalytehén magával viszi két borját. Hiába keresi már az erdő sűrűjében elhagyott két gyermekét, csak hangjukat hallja: „Nem voltál az anyánk.”

Az ember szabad. Megszegheti mindazt a létét biztosító törvényt, széttépheti mindazt az életes köteléket, mely korábban szent volt, és nagyságában olyan volt, és olyan ma is, mint a természeti törvények, de ezzel a szakítással, életellenes szabadossággal a halált választja.

Ezt megteheti „A föl-földobott kő”-ben égő, lobogó hazaszeretettel is. Mindezt el lehet utasítani. Lehet nélküle élni. Akár a vagyon, a jobb, pazarló fogyasztás érdekében is lehet valaki erre képes, de valami meghal benne: lelkének egy része, mely a hazáját jelentett.

Elkeseredésében maga Ady is gondolt arra, hogy a határ szélén botot vág, és soha többé nem tér vissza, de ő ezt nem tette meg, mert az ő számára érvényes volt a szent vonzási erő.

„Egy vers egy élet” mondhatjuk József Attilával. Ady költeménye magyarságlétünk, -tudatunk rendkívüli csodája. Hideg szelek süvítenek végig rónáinkon, rettenet-felhők terpeszkednek olykor hegyeinken, de ebben a versben is ott van a hazánk. Beköltözött oda, nem megtépázva, megcsúfolva, hanem emberi szép ragyogásában, és azt súgja, hogy nekünk szükségünk van rá. Nem ő tehet róla, ha nem tud mindig jó lenni hozzánk.

Tavaszi erdeinkben haladunk. Patak csobban. Virág sejlik. Mohos sziklák szíve évmilliókat őriz. Mi minden megváltozott már itt körülöttünk, de megmaradt a kő, valami kopott belőle, de lényege, mélye változatlan, legalábbis abban az időben az, amelyet mi itt végigéltünk, emberek.

Egyik legnagyobb kincsünket mutatja a kő. Ez a hazaszeretet.