Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Székely-Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”
fejkendőben (ruhában ) jár. Ha vasárnap misére mennek, már csak ő hord népviseleti darabot a családban, a katrincát és a bemicet. ( Az asszonyok a saját maguk fonta-szőtte téglalap-alakú szoknyát maguk köré tekerik és a bernicnek nevezett övvel fogják össze.) Az újat nehezen szokja. A családfő vásárolt ugyan neki egy éve keverőtárcsás mosógépet, de ő továbbra is kézzel mos. Otthon, mert a patakra már nem jár. Itt-ott azonban még most is lehet látni patakban vagy a kút melletti vályúban mosó csángó asszonyt vagy fiatal lányt. Szabadidejükben a B. Pável által vezetett tánccsoportban táncolnak, így gyakran eljutnak Magyarországra is. Próbálniuk nem sokat kell, hiszen azt a táncot járják, amit valóságosan is táncolnak a mulatságaikban és a „nuntá”-ban (lakodalomban). A gyakorlás késő este zajlik valamelyik táncos házának udvarán röviddel a fellépés előtt és ügyelniük kell arra, hogy a zenével ne nagyon háborgassák a szomszédokat. A Somoskai Tánccsoportot ismerik a határon túl is, így gyakran vannak vendégeik. Ott jártunkkor a tallini művészeti főiskola hallgatóit látták vendégül, akik kőrútjukon a moldvai művészeteket tanulmányozták. A vendéglátás B. Pável házának udvarán volt, ahol gyorsan előkerültek a zenészek, a bor, és rövid időn belül fergeteges táncmulatság kezdődött. Hamarosan újabb vendégek érkeztek Somoskára. A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége szervezett tanulmányutat Bonyhád, Tevel, Hidas, Kisdorog, Zomba, Apor, Kakasd, Hímesháza, Csátalja, Izmény tánccsoportjai képviselőinek, hogy Csibi Krisztina vezetésével gyűjtsék a bukovinai és moldvai csángó táncokat. Somoskáról Pokolpatakára mentek táncot tanulni, majd Külső- Rekecsinbe „guzsalyasba”( fonó ) és tánctáborba. Az elmúlt évben a székelyek világtalálkozójára meghívták a somoskaiakat, akkor ők voltak a vendéglátók. Augusztusban ismét várják őket a bonyhádi Nemzetközi Bukovinai Fesztiválra. A somoskai szállásadók a tánccsoport tagjai. B.-ék egyszerre négy- hat embert is tudnak fogadni többszobás házukban. A házat a család építette rokonok segítségével, csángó módra. Először a faváz készült el, amelynek közeit vályoggal töltötték ki, majd bevakolták és beszínezték. Ismerőseink ebben is eltérnek az átlagtól, mert a házak többsége színezetlen, meszeletlen. (Az igénytelenség oka talán, a szegénység, vagy az, hogy a lakóház az udvar mélyén, a kerítés mögött rejtőzködik, ahová kíváncsi tekintetek nem láthatnak be. Ez az építkezési A Szeret völgye 68 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
