Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Székely-Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”
C7 xékely- xstHM xsdtC Q£tö élmánye/c „ ^^ubn^/úíÁó/ avagy Ki vagy te moldvai csángómagyar? Ha nem tü Kárpátok Keté szakagyatok Münköt Moldovába Veszni ne hagyatok ” (Duma-lstván András) A hegyen át vezető úton Klézse felé, temető mellett megyünk el. Egyszerű fakeresztek őrzik a halottak emlékét. A fakereszteken nevek: Istoc, Sarca, Cochior, Petras, Tamas, Andrei ( azaz Istók, Szarka, Kotyor, Petrás, Tamás, András )....A múlt felidézi a jelent gondolataimban, mert ezek a nevek sorjáznak az emlékbe eltett jelenléti íveken is, amelyet a magyar iskolába járó gyerekek írtak alá. Látom igyekezetüket, hogy szépen írjanak. Az újak csak románul tudják leírni a nevüket, de azok, akik már előző évben is jártak a magyar tanítókhoz, öntudatosan magyarul írják. De menjünk tovább! Elhaladunk egy emlékkereszt előtt, amely alatt négy névtelen német katona nyugszik. Hűséges kísérőm, Péter úgy tudja, hogy a második világháború idején egy „verekedés” (ütközet) után menekülés közben Istók Péter nevű helybéli lőtte le őket, aki azután fegyvereiket, ruháikat elrabolta. A falu népe ezért gyilkosnak tartotta, a kommunisták hősnek. A távolban esztena látszik, majd sátorozó cigányokkal találkozunk. Péter figyelmeztet, hogy csak messziről filmezzem őket, mert nem biztos, hogy jó néven veszik. Klézse és Külső- Rekecsin között útba esik Somoska, a patak mellett pedig B. Józsi és Rózsa asszony takaros portája. Aki ide betér, nemcsak jó szót, de ételt-italt is kap. A gazda Bákóban dolgozik. Egy üzemben „sofér”, egyben a helyi „szindikáf’-nak (szakszervezet) is a vezetője. Feleségével együtt hat lányt neveltek fel, közülük már csak két lány van otthon. Rózsa dolga a háztartás, az állatok gondozása és a mezei munka. Szabadidejében a gazda szőlőt, földet müvei és alkalomszerűen autószerelést vállal. Borát a környékbeliek szívesen vásárolják. Igaz, ők a vendégtől sem sajnálják. (A csángóföld borai direkttermő fajtából készülnek, ők „noha”- bornak hívják.) Az állandó munkahelynek és a szorgalmuknak köszönhetően a faluban a jómódúak közé tartoznak. Rózsa asszony magázza és „keed”-nek szólítja az urát, Népviselet Új Hevesi Napló 67
