Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kaló Béla: A csalfa múzsa
cKaló ‘"Béla Káló Béla beszélgetése Fecske Csabával Hogyan készül a vers? A kérdés talán pontosabb lenne így, hogyan születik, mert a készül magában hordja a csinálást, a rutint. Nálam erről - remélem - szó sincs. Harminc év után sem tudom, hogyan kell verset írni. Tudni biztosan tudnám, hiszen van már annyi tapasztalatom, inkább nem akarom tudni, nem a versírói tudásomat, inkább költői intuícióimat veszem igénybe az alkotásánál. Nemcsak az eszemet használom a vershez, hanem a szívemet is. Néha eltévedek a kettő között, néha feladom. Ahány vers, annyiféleképpen születik. Általában nehezen, kínlódva, hosszú vajúdás után jönnek világra, néha császármetszéssel, néha nagyon könnyen. Van olyan versem, amelyik szinte kicsöppent a toliamból, erőlködés nélkül meglett. De nem ez a jellemző. Megszületik a gondolati mag, valahogy úgy, mint a kagylóban a gyöngyé, idegen anyag kerül a kagylóba, ami aztán növekedni kezd, gyönggyé, bennem verssé fejlődik. Van, amikor egy hangulat akar verssé lényegülni, versben testet ölteni. Érzem, közeledik a vers, már itt jár a kertek alatt, agyam-szívem vonzásterében, csak meg kell szólítanom. Megszólítom, és valóban jön, de van úgy, hogy mégsem jön. Máskor nem szólítom meg, csak incselkedem vele, és ha akar, jön, ha nem akar, nem jön. Van úgy, hogy eléje megyek, hízelgek neki, csalogatom, de rám se hederít, elmegy valaki mással, talán egy húszasért a ringyója, holott én az életemet adnám neki. Sok versemhez készítek jegyzeteket, de végül ezek a jegyzetek csaknem mindig jegyzetek maradnak, az elkészült vers nincs velük vérrokonságban. A verscsírákat általában lejegyzem, aztán továbbfejlesztem őket. A leírt szövegeken mindig sokat javítgatok, olykor addig-addig farigcsálom őket, hogy magam sem ismerek rájuk. A már megjelent versek szövegén is szoktam változtatni. Amikor már késznek érzek egy szöveget, akkor öreg táskaírógépemen - amit az első keresetemből vettem valamikor, de azért még bírja a strapát, szerintem már a gondolataimat is ismeri - legépelem. Az, hogy legépelem, azért jó, mert közben apró javításokat végzek rajta, s a kézírásomat később már nem tudnám kiolvasni, így is előfordul, hogy beletörik a bicskám. Néhány napig pihentetem a gépiratot, s ha még ekkor is életrevalónak tartom, akkor számítógépre viszem. Begépelés közben csaknem mindig változtatok még a szövegen. Nem mondanám, hogy evvel kész a vers, mert ahogy már mondtam, később is sokszor és sokat változtatok rajta. Nem tudom, hogy ez az átírási mánia az önbizalom hiányának, avagy a tökéletességre való törekvésnek a jele. A vers születésének a körülményei általában nem határozzák meg a vers esztétikumát. Van röptében készült sikerült versem, és hosszan, nagy energiával és kínlódások árán született, gyenge versem. Szándékom szerint természetesen csak jó verseket írnék, de ennek titkát sajnos nem ismerem, miként az örök ifjúságét sem. Mi a politika szerepe az életedben? Szoktál-e gondolkodni történelmi összefliggéseken, érdekelnek-e fdozófiai kérdések? A politikának közvetlenül nincsen szerepe az életemben, ezt úgy értem, hogy nem politizálok, sohasem politizáltam, nem voltam, nem vagyok, és remélem, már nem is leszek tagja egyetlen pártnak sem. Nem tudnék azonosulni egyetlen párt nézeteivel, megoldási elképzeléseivel sem. Én egyből hajszálrepedés lennék a nézetazonosság ablaküvegén, hogy ilyen szép képzavarral fejezzem ki magam. 64 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
