Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Nyelvművelő babonák II.
Zimányi Árpád AaAowát Mint azt korábban már láttuk, nyelvművelő babonáknak nevezik azokat az álszabályokat, amelyek félreértésen, félremagyarázáson, hiányos ismereteken alapulnak. Közülük jó néhány nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, és mélyen beivódik a köztudatba. De nemcsak nyelvtani jelenségekhez kötődnek efféle tévképzetek, hanem egyes szavainkhoz is. Ez alkalommal szóhasználatunk babonái közül válogatunk. A leggyakoribb oka az ilyesféle tévedéseknek az, hogy nem veszik figyelembe: egy szónak több jelentése is lehet. Sőt nemcsak lehet, hanem van, mégpedig a szavak döntő többségének. Elég, ha kinyitjuk bármelyik értelmező szótárunkat, és azonnal szemünkbe tűnik, mennyivel kevesebb az egyjelentésű szó. Azok is általában valamely szaknyelv elemei, esetleg idegen szavak vagy újabb alakulatok, nemegyszer bonyolult, többszörös összetételek. Következzék néhány példa! Inkább viccbe illenék, mégis létezik az a megállapítás, amikor a járművekre való felszállás és leszállás fogalmát helytelenítik, hozzátéve: Nincs szárnyam, hogy szálljak. Vannak, akik még napjainkban is komolyan gondolják ezt - magam is hallottam pár hónapja az autóbuszon efféle párbeszédet, és szintén a közelmúltban közismert nyelvészünknek kellett vele foglalkoznia a rádióban egy hallgatói levélre válaszolva. Pedig ha belegondolunk olyan kifejezésekbe, mint lóra szállt, leszállt a lóról, leszállt a szekérről vagy a fogatról, hajóra száll, tengerre száll, akkor láthatjuk, hogy régi, meggyökeresedett fordulattal van dolgunk. Az értelmező kéziszótár a száll igének nem kevesebb, mint nyolc jelentését közli, és az iméntiektől jócskán különböző szókapcsolatokban találkozunk vele: sírba száll, pokolra száll, magába száll, perbe száll, fejébe száll a dicsőség, a fiúra száll a trón. Szó sem lehet tehát arról, hogy a buszra száll, vonatra száll bármiképpen hibáztatható lenne. Hasonlóan ítélhetjük meg a felmerül ige használatát is. Vannak tudniillik, akik a logika nevében nem fogadják el, hiszen a fel igekötő jelentéstartalmával ellentétes a merül, az utóbbi lefelé irányul. De mi történt ezzel a szavunkkal? Esetében is lezajlott a jelentésváltozás, ami láthatólag természetes folyamata nyelvünknek, akár minden más nyelvnek is. Ezek szerint a legkevésbé sem kifogásolhatjuk az olyan kifejezéseket, mint: nehézségek merültek fel, felmerült valamilyen gond. Újabb példaként hadd mondjam el hasonló ügyben szerzett saját tapasztalatomat. Az egyik bolt vezetőhelyettese rendre kijavított, nemegyszer kissé ingerülten, amikor olyanokat kérdeztem, hogy jött-e már hús, vagy mikor jön a friss kenyér. “A hús nem jön, hanem hozzák!” - helyesbített. Szó szerint véve persze igaza van, de hát a kialakult közszokás alapján nyugodtan maradhatunk az eredeti változat mellett is. Amikor néhány évtizede hazánkban megkezdődött a sétálóutcák kialakítása, akadtak, akik ellenérzéssel fogadták ezt az új összetételt, mondván: az utca nem sétál. Ez így is van, ám a helyesírás egyértelműsíti a helyzetet, hiszen az egybeírással éppen a jelentésváltozást érzékeltetjük. Ugyanez mondható el a játszóházról is. Szintén indokolatlan a pékbolt vagy a halászlé kifogásolása. A nyelvben nem föltétlenül kell logikát keresnünk, különösen igaz ez a szóhasználatra, az egyes szavak értelmének módosulására. A jelentés ugyanis szokáson, megszokáson alapul, és idővel a szokatlan, megmagyarázhatatlan vagy 62 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
