Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: Beszélni élmény
magyar szavak bűvöletében élő fiatal bármely élményt találna ebben a nyelvi hibridben. Jogosan élmény lehet bármilyen idegen nyelven beszélni, de ez nem történhet az anyanyelv rovására. Az idegen nyelv ismerete nem jogosít fel az anyanyelv elleni „bosszúra”. Persze itt is bonyolult jelenségről van szó, és bárki mondhatja, hogy az egy szó egy fogalom (észelvü) tudományos igénye korántsem bosszú. Ez persze felfogás és ízlés dolga. Ok viszont rengeteg van. Én egy kevésbé ismertet villantok elő. Ki hinné, hogy józan és bölcs korunkban valóban léteznek olyan jelenségek, amelyek nem ősi gyökerek, hanem oly csökevények, amelyek több tízezer év homályából köszönnek vissza, csak éppen nem tudatosodnak bennünk. Fraser „Az aranyág” című könyvében írt arról, hogy a történelem előtti kor embere a hagyomány rabszolgája volt. Például, ha meghalt a törzsfőnök, a vele kapcsolatos szavak tilalom alá estek, és ha valaki mégis használta őket, azt kivégezték. Majd, ha az új törzsfőnök is meghalt, akkor az eddigi tilalmat feloldották, és az újabb haláleset következtében a korábbi elv alapján helyeztek újabb szavakat tabu alá. Én úgy látom, hogy ez az elv érvényesül - jóllehet tudat alatt munkál, a megsértőire nem kivégzés vár (legfeljebb azt érzik, éreztetik velük, hogy nem tartanak lépést a korral). Fölösleges megneveznem azt a kort, amelyben a „terv” szó mindenség nagyságú plakát-létre sarjadt. Elég azt mondani, hároméves terv, ötéves terv, tervgazdálkodás. A törzsfőnök nincs többé (sőt nem is egy távozott közülük), de a rá jellemző szavakra tiltás - malomkő zuhant - sokak számára tabuk lettek. Krampusz-szó ül sokak ajkán, a jobbnak vélt, a tökéletesebb szinte tiltás-malomkő alatt senyved, ezért virágzik a projekt avagy a „prodzsekt”. A nyelvvédelem csődjét látom abban az elvben, mely szerint a hibát csak addig kell hibának tekinteni, míg nem fogadják el sokan. A hiba jellege, veszedelme épp ebben a körülményben rejlik. A tetőzés még nem jelenti azt, hogy a közösség végleg elfogadta mint idegen testet, hiszen még kidobhatja magából. De tudományos „tekintéllyel” melléállni épp olyan badar dolog, mintha a járvány tetőzésekor a kórokozót nyilvánítanák védetté. Saussure fölöslegesnek tartotta a nyelvvédelmet, mert szerinte a nyelvi hibrid jelenségek vagy elpusztulnak, mert életképtelenek, vagy szerepet kapnak, megmaradnak, és akkor kár ellenük harcolni. Ám e fenti kétkulacsos nyelvvédelem épp a természetes nyelvi kiválasztódásba avatkozik bele úgy, hogy megzavarja a természetes folyamatot. Továbbá, ilyen elv alapján sosem lett volna magyar nyelvújítás és a török népnyelv sem győzhetett volna, mert már évszázadok szavatolták az arab és perzsa szó uralmát. Létünk legmélyebb lélekgyökerei a szavak, értsük meg igazi üzenetüket, küldetésüket, mert általuk lehetünk igazán hűségesek önmagunkhoz és embertársainkhoz. Ha mindennek a hitét a kor ártó hatása nem űzi el szívünkből és elménkből, boldogok lehetünk, mert a beszéd valóban élmény lesz a számunkra. Új Hevesi Napló 61
