Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Napló
(ífyŐu^cuiLiAf dffiaadoA va &Yáft/á 1997 Kellemesnek ígérkező történetet szenvedtünk végig az este, mely totális giccsbe fulladt, egy amerikai film keretein belül (Sztár). Minden benne volt, mintegy összelapátolva, ami az amerikai ember számára fontos. Angyali ártatlanságú, vidéki szépség, természetesen angolszász ideál szerinti, szőke hajjal és kék szemekkel, egyébként roppant csinos és valóban szép fiatal lány játszotta (Jennie Garth). Nagy, plátói szerelem, mert a kislány még igen fiatalka az első találkozáskor, és a fiú abszolút tisztességes hajlamú és szándékú. A kegyetlen sors és a karrier azonban más-más élettérbe sodorja őket, bár szívük mélyén csak egymásért égnek és titkos gondolataik csak egymásról szólnak. A kislányt megerőszakolja részeg sógora, mire ő puskát ragad, hogy elégtételt vegyen rajta. Helyette azonban a sógor lövi agyon a lányka öccsét. Meg nem értő, féltékeny, durva anya, aki még ebben a nehéz pillanatban sem áll a lánya mellé. Minden együtt van ahhoz, hogy el kelljen menekülnie otthonról. Egy bárban talál munkát, ahol végre énekelhet, és sikere is van (a hangja valóban szép). Itt senki nem molesztálja, hanem apai és anyai támogatókra, azaz igazi barátokra talál a néger tulajdonosokban. Pár év kitartó munka után a karrierje is felfelé kezd ívelni, ahogyan az Amerikában illik, mert hát a szorgalom elveszi bárgyú jutalmát, sőt még a hajdani szerelmével is találkozik, aki természetesen azonnal faképnél hagyja a menyasszonyát, hogy vele lehessen, de hát a történet itt nem érhet véget, mert abban mi az érdekes? A hősöket „szenvedtetni” kell egy kicsit, lehetőleg egészen a film végéig, hadd izguljon az a nyomorult néző, hogy vajon egymáséi lesznek-e vagy sem... S közben a borzalmasabbnál borzalmasabb párbeszédek, melyeknek zöme arról szól, hogy a szereplők milyen rohadtul tisztességesek egymáshoz. Mikor a főhős Spencer (Craig Bierko) közli a feleségével, hogy válni akar, az ezzel a varázsigével tartja vissza: „Tisztességesnek kell lennünk egymással, nem?” Mire a jólnevelt angolszász fiú azonnal beismeri ezt, és marad. Évekig. Istenem, mit tudnak ezek az emberek a szerelemről?! Jólnevelten odahaza elvagyunk évekig, miközben esz a penész bennünket valaki más után...?! Nem megyünk, nem rohanunk hozzá, hanem rágózunk ezen a maszlagon, mely a tisztes polgári házasságról szól? Hiszen attól a pillanattól fogva minden hazug, ha a szerelmünket letagadjuk, megtagadjuk, és úgy teszünk, mintha... És a gyakorlati szexuálpszichológia? Az ilyen házasság a frigiditás, impotencia, a kölcsönös megcsalások, és mindennemű eltévelyedések, nemi zavarok melegágya szokott lenni. Jó, vannak jóvérű emberek, akikben a szexuális késztetés felülkerekedhet. De nem évekig. És nem azzal a partnerrel, akit soha nem is szerettek, hanem csak úgy mellesleg összeházasodtak vele. Aztán újabb lüké fordulat. Mikor már a szép szál, de igen bizonytalan férfiú valóban eldönti, ki mellett van a helye, az imádott nő elküldi őt, hogy éljen a karrierjének, mert hát ő nem követ el olyan tisztességtelenséget, hogy ettől a lehetőségtől megfossza őt. További évek a karriervágyó feleség oldalán, aki jóllehet szereti őt, ámde gyakorlatilag mégis csupán birtokolja, akár egy vagyontárgyat. Mert hát így tisztességes, nemde? Az évekig várakozó leányka viszont a menedzsere vagyontárgyává válik, amúgy mellesleg, a karrierje érdekében. Egészen addig, amíg a pszichopata férfiút meg nem gyilkolja valaki. O tette? Nem ő tette? Délceg lovag hozzá rohan, mire a leányzót felmentik. Most már abbahagyhatnák a drámázást, de nem teszik, mert még nem telt le a műsoridő. Feleség babát akar, de nem kap. Kicsi kedves viszont titokban megszüli szerelme gyümölcsét, de 52 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
