Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Erdélyi Z. János: Az én csikóm - Erdődi Gábor: Anyám arcképére
Qs4)& én aú/cám,A szeretet obulusai” c. ciklusból Az én csikóm oly messzi elviháncolt. Az én csikómra más szénája vár. Az én csikóm nem tűrt meg soha láncot. Az én csikóm nem is tér vissza már. Az én csikómnak csöpp hold volt az éke. Az én csikómon lengett méz-sörény. Az én csikómat messze űzte vére. Az én csikóm fut csillagok körén. Az én csikómnak sáncos volt az orra. Az én csikómnak kékség ült szemén. Az én csikóm ha újra vélem volna... Az én csikómért meghalnék... meg én... Staffer Az egy éve halottra Új Hevesi Napló 51 Csillag-halovány viasz-arcunk Áttününk csak eme zord világon Két zongora-futam a mi létünk Fény magvait szórjuk a SötédfpS
/
