Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
POLSON: Köszönöm, de csak azzal a feltétellel fogadhatom el a kitüntetést, ha a bizottság Atkins alhadnagynak „posztumusz” azonos kitüntetést adományoz. Állítom, hogy az ő közbelépése nélkül nem állnék ma itt a bizottság előtt. A saját becsületem kívánja ezt tőlem. EZREDES: (Miután a bizottság tagjaival suttogva tanácskozott) Igen szokatlan a kérése, őrnagy, mert ezt a kitüntetést rendszerint csak tiszteknek adományozzák, de most a maga kérésére kivételt teszünk, és Atkins alhadnagynak posztumusz adományozzuk. Tudomására hozom, hogy ezzel a kitüntetéssel Atkins családjának kiemelt nyugdíj jár. POLSON: (Befelé mosolyog) Ez meglepetés számomra. Köszönöm a bizottság kedvező elbírálását. EZREDES: Poison őrnagy, mondja meg őszintén, mi a benyomása a NATO beavatkozásról? Eredményes-e a béke visszaállítása szempontjából? POLSON: (Nagyon elgondolkodva) Tudja, ezredes úr, ezen magam is sokat töprengtem. Ebben a pillanatban ugyanaz az ügynök, aki az első eligazítást tartotta, jön a színre. ÜGYNÖK: Elnézést a zavarásért, de most érkezett egy levél Macedóniából. Az egyik hírszerzőnk juttatta el hozzám. Annak a papnak a felesége küldi, aki magával volt együtt a pec-i iskolában, Poison őrnagy. A levelet Bosko atya sajátkezűleg írta, és így juttatja el magához. Gondolom, sok utólagos értesítést tartalmaz, és ezért siettem vele. (Átadja a levelet, amit Poison azonnal felbont és olvassa. Majd az Ezredeshez fordul.) POLSON: A KLA-parancsnokról, Basáról adott információm téves. Bosko atya írja, hogy Atkins halála után a KLA sebesültjeit ápolta, mikor Basát is behozták hordágyon. Az a páncéltörő bazuka, amit az első leszálláskor hozott a helikopter, a lába előtt felrobbant. Letépte mindkét lábát. Utolsó szavaival arra kérte Bosko atyát, hogy a rablott kincseket származtassa vissza a grashnitsai kolostorba. Arról értesít az atya, hogy ezt meg is tette. Ezzel megnyerte a kolostor ortodox pátriárkájának a bizalmát. A két pap úgy döntött, hogy minden befolyásukkal híveik békés együttélésén fognak fáradozni. Mivel az Ezredes azt kérdezte tőlem, mi a véleményem a NATO beavatkozásáról, engedje meg, hogy Bosko atya leveléből idézzek, ami sokkal jobban megválaszolja a kérdést, mint én. Idézem: „... A NATO-bombázás egy őszinte törekvés volt egy erőszakos gonoszság megfékezésére. Sikerült is, de az orvosság ártalmasabb lehet, mint a betegség. Az igazi kihívás csak most következik. A NATO a külső károk helyreállítását ígéri, de mi, papok választottuk a nehezebb részt. Mi a lelki károknak, a belső gyűlölet lángjának eloltását tekintjük feladatunknak. Mindkettőre szükség van, de a belső sebek gyógyulása nélkül hiábavaló a külső károk helyreállítása. Az évezredes bosszú pendulumát kell megállítanunk. Ez a pendulum sokszor agyonsújtja azt, is, aki meg akarja állítani.” Ugye, ezredes, ez megválaszolta a kérdést? A szín elsötétedik. VÉGE Új Hevesi Napló 41
