Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
KATONA: (Kétségbeesett hangon) Végem van, végem van! Segítsenek az Isten szerelmére! Ez a koszovói felszabadító banda nem tesz különbséget magyar vagy szerb között. Ha ebben a gúnyában látnak, lelőnek, mint a kutyát! Segítsenek... (a Pap mellé kuporodik) PAP: Maradj itt mellettem! Ekkor rohan a színre Zadics, géppisztollyal a kezében. A Pap és Poison előtt pisztollyal a kezében guggoló Katonáról azt hiszi, hogy az a foglyokat őrzi. ZADICS: Na lám, megbízhatóbb vagy, mint gondoltam. (Polsonhoz) Ne tápláljon semmi reményt, Poison őrnagy, arra nézve, hogy a KLA kiszabadítja. Még mielőtt beteszik ide a lábukat, magam fogom végrehajtani az ítéletet. Mindkettőjükön. Úgy bizony! Maga Pap, jobban teszi, ha a mi győzelmünkért imádkozik, mert az életünk függ azon! Az egyre közeledő géppisztolyropogásra hol az egyik, hol a másik ablakhoz, majd az ajtóhoz rohan, és kikémlelve figyeli a helyzetet. Amint háttal kifelé néz az ablakon, Atkins alhadnagy beugrik és Zadics bordái közé nyomja a géppisztolyát. ATKINS: Adja ide a fegyverét, százados! Az egységét szétvertük. Javarésze halott vagy menekül. (Zadics szó nélkül átadja a géppisztolyát. Ezután Atkins Polsonhoz fordul.) Poison őrnagy Atkins alhadnagy az Oroszlánfóka mentőosztag parancsnoka jelentkezem. Vállalkozásunk célja az őrnagy kiszabadítása és saját vonalaink mögé juttatása. A rajtaütést a Koszovói Felszabadító Hadsereg, vagy ahogyan maguk nevezik, a KLA segítségével hajtottuk végre. Sajnos a helikopternek nem tudtunk elég leszállóterületet biztosítani. Most a körzet kiszélesítéséért folyik a harc, a kívül rekedt szerb szórványerőkkel. Eddig csak egy súlyosabb és két könnyű sebesültünk van. POLSON: (Szabályosan tiszteleg) Köszönöm, őrmester. Milyenek a kilátásaink? ATKINS: A KLA-vel együttműködve a kilátások jók. A KLA frontális támadása lehetőséget adott nekünk, hogy e gyűrűn belül zuhanóugrással a védők hátába kerüljünk. A gyűrűn belül számottevő ellenállás nincs. Amint elég hely lesz, behívom a koptért. POLSON: És mi lesz a foglyokkal? ATKINS: Milyen foglyokkal? Ezzel a pár szeméttel? Hát majd megszabadulunk tőlük, ha itt az ideje. Jelenleg a századost mint túszt használhatjuk a szerbekkel szemben. POLSON: Maga nem beszél komolyan. A NATO-katonák nem ölnek foglyokat! Minket köt a nemzetközi konvenció a foglyokat illetőleg! ATKINS: Tisztelettel közlöm, hogy az őrnagy téved. A kommandónak én vagyok a parancsnoka. Feladatom az Ön kiszabadítása, és amíg vissza nem vittem Önt a saját csapatainkhoz, addig itt én rendelkezem. Az embereim csak nekem engedelmeskednek. Ha visszatértünk a bázisra, Önnek jogában áll parancsmegtagadás miatt ellenem feljelentést tenni, de addig itt én parancsolok. A küldetésünk felett pedig nem a NATO, hanem az USA Felderítő Szolgálata rendelkezik. ZADICS: (gúnyosan) Ismerve a CIA alaposságát, az alhadnagy parancsában az is benne van, hogy „élve vagy halva” kerítse kézre Poison őrnagyot, nehogy adatokat szolgáltasson ki. Új Hevesi Napló 33
