Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
ATKINS: (Durván) Pofa be! POLSON: (Megdöbbenten) Igaz ez? (Atkins hallgat) Szóval nem a megmentésem, hanem a hallgatásom biztosítása a kommandó célja. PAP: Katonai érvelés. A cél szentesíti az eszközt. POLSON: (Elgondolkozva) Lehet, hogy adott helyzetben magam is így intézkedtem volna. Be kell látnom, nagy kockázat engem az ellenség kezében hagyni. ATKINS: Nem a szerbek veszélyesek, hanem a kebelbarátaik, az oroszok. Nekünk a KGB, vagy mit tudom, mi a legújabb nevük, ők okozzák a legtöbb fejfájást. POLSON: Miután tisztában vagyok küldetése céljával, alhadnagy, mint katona, belátom a felsőbb vezetés nem tehetett másképp. Ebben a pillanatban két nő, szaggatott, sáros ruhákban a színre rohan. Mindkettő a Papot csókolja, ölelgeti. Az egyik a Pap felesége, a másik a lánya. A lány egy súlyos zsákot vonszol maga után. ANYA: (Zokogva) Bosko, drágám, már azt hittem, nem látlak az életben! LÁNY: Apám, édesapám! A KLA kiszabadított a gyűrűből. Rettenetes vérengzés folyt... ANYA: Mielőtt még le tudták volna fegyverezni a szerbeket, azok tüzet nyitottak egyenest a foglyok sűrűjébe. De azért a KLA megmentett sok asszonyt és gyereket. KATONA: (Felugrik és nekiront Zadicsnak) Maga, maga az ördög! Hallottam a saját fülemmel, amikor erre parancsot adott! ,,Ha a legkisebb lehetőség áll fenn a szökésre, akkor végezni kell velük!” Ezek a maga szavai! (Pisztolyaggyal veri Zadicsot, de Poison lefogja) POLSON: (Atkinshoz) Mit gondol, rábízhatjuk erre a fiatal katonára a százados őrizését? A harc még folyik. Elterelődhet a figyelmünk. Ennek a katonának több elszámolnivalója van volt parancsnokával, mint nekünk. Persze csak abban az esetben, ha ő is elfogadja azt, hogy mi nem ölünk foglyokat. (Zadicshoz fordulva) Pedig azért a parancsért golyót érdemelne. ZADICS: (Dacos kihívással) egy szerbnek Koszovóért ölni kötelesség, meghalni érte pedig dicsőség! ATKINS: Nem egyezem bele abba, hogy ez a szerb katona fegyvert kapjon. Ha valakire rábízza a kapitány őrzését, az csak a Pap lehet. Ő a legmegbízhatóbb. (A Papnak nyújtja a katona revolverét, de az elutasítja) PAP: Ide én gyóntatónak jöttem, és nem börtönőmek. ANYA: Adja csak ide a revolvert! Vigyázok én rá! Van nekem is annyi okom, mint bárkinek. Megígérem, nem ölöm meg, ha nem szökik, pedig legszívesebben azt tenném. De betartom a NATO szabályait, azért, mert ők a segítségünkre jöttek. De csak azért. ZADICS: Elég aljas megoldás kiszolgáltatni engem a legvadabb ellenségeimnek. POLSON: Ne féljen. Ez az asszony állni fogja a szavát. Ha másért nem, azért, mert tisztekben tartja a NATO szabályait. Ha még nem tanította meg az élet, hát tudja meg, hogy a bizalom becsületet vált ki másokból is. Persze vannak kivételek, mint maga. PAP: Asszony, hogyan vállalkozhatsz erre? Megtagadod mindazt, amire Krisztus tanít? Megölöd a saját lelked nyugalmát is ezzel! ANYA: Csak a szeretetre ne hivatkozz! Ne zsarolj a keresztényi jósággal! Egész életedben a szerbek és a koszovóiak békességét egyengetted. Tudd meg hát, hogy mi változtatott át engem hű feleségből és szerető anyából dühöngő fúriává! Nyissad 34 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
