Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
PAP: (Hosszan hallgat) Talán... nem tudom. Csak azt tudom, szeretnék olyan lenni, mint Krisztus, vagy legalább, mint az az auschwitzi pap, Kolbe atya, aki önéletével váltotta meg egy fogolytársa életét. POLSON: Ki volt ez? Ha Auschwitzban volt, akkor kortárs. Én katolikus létemre semmit sem tudok róla. PAP: Most avatták szentté. Mikor az SS szökési kísérlet miatt egy barakkot meg akart tizedelni, Kolbe atya magát ajánlotta fel egy családapa helyett. Éhhalálra ítélték, de még két hét múlva is élt. A végén az SS beinjekciózta, mert zavarta őket Kolbe atya zsoltáréneklése. Az ő példája is segített a megtérésemben. POLSON: Ez adta meg a végső elhatározáshoz az erőt? PAP: Nem, a végső lökést Teréz anya temetése adta. Mikor láttam, hogyan siratják őt a leprások és a hindu papok, rádöbbentem, hogy ez a földi szent albán, akkor a koszovóiak üldözése olyan szégyennel töltött el, hogy az ő hitére tértem. Ezért jöttem ide segíteni. Persze a szerbek nem nézték jó szemmel, hogy a koszovóiakat segítem. POLSON: Én tudok egy olyan ajánlatot tenni, amely lehetővé teszi, hogy Kolbe atya nyomdokába érjen. PAP: Miről beszél? POLSON: A maga fekete talárja és fövege alatt mindenki egyforma. Ha ruhát cserélnénk, nagyon segítene ahhoz, hogy kisétálhassak innen és megszökhessek. PAP: Nem hallotta, hogy a családom Zadics kezében van? A családtalan Kolbe atya csak saját sorsa fölött határozott. Én magammal rántanám a feleségem és a lányom is. A keresztény áldozathozatal nem engedi meg, hogy más életét veszélyeztessük. POLSON: Megkötözném. Bekötném a száját. Úgy nézzen ki majd, hogy leütöttem! PAP: Zadics egy fanatikus, de nem hülye. Pillanatok alatt átlátna a szitán. És akkor mit gondol, mi lenne a lányommal és az anyjával? Ezen a ponton a katona és a pap hivatása szétválik. POLSON: Ez igaz. Mi kizárólag praktikus talajon állunk. PAP: A katonák hidegen kiszámítják a valószínű veszteség számát. És aszerint döntenek. Ha egy élet árán tízet megmenthetnek, azt az egyet feláldozzák. A szellemi síkon egy élet éppen olyan érték, mint száz. Az egyik mennyiségi, a másik minőségi döntés. A maga skrupulusa mutatja, milyen nehéz a két értékrendet összefoglalni. POLSON: Ezért talán a legjobb is, ha folytatom a gyónásomat... A szín lassan elsötétül, és csak a gyónás mormolása hallatszik. Majd hirtelen vörös fények lobbannak, gránátrobbanások hallatszanak. HANG KÍVÜLRŐL: Riadó! A koszovói felszabadítók törtek ránk! HARMADIK SZÍN A szín változatlan. Erősödő harci zaj. Robbanások és géppisztolysorozatok hallatszanak. A Pap és Poison a fal tövében kuporogva várják a fejleményeket. A szín fokozatosan világosodik. A vajdasági Katona rohan be revolverrel a kezében. 32 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
