Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
PAP: Mitől fél? Ne mondjon mást, csak ami a lelkét nyomja. Akkor még, ha zsarolnak is, semmit sem tudok elárulni. Mikor gyóntatok, csak papi kötelességemnek teszek eleget. POLSON: Érdekes, azt mondja, hogy arról beszéljek, ami a lelkem nyomja. Van egy régi botlásom a múltból, ami még ma is rámnehezedik. Fiatal, ambiciózus repülőtiszt voltam. Másodiknak végeztem az Akadémiát. Azonnal szárnyparancsnoki beosztást kaptam. A beosztott altisztem egy idősebb nyugdíjazás előtt álló veterán volt, aki könnyelműen vette a munkáját. Rájöttem, hogy be-beírja a naplóba a szerelők munkájának ellenőrzését, anélkül, hogy utánuk nézett volna. A felsőbb parancsnokom tudomására hoztam az ügyet. Az öreget azonnal a legalacsonyabb nyugdíjjal leszerelték. Nem tehetek róla, de még ma is... Mit mosolyog, Bosko atya? PAP: A skrupulusain mosolygok, ami annyira jellemző a nyugatiakra. Lehet, hogy a szigorával egy bajtársa életét mentette meg. De mégis bántja a lelkiismeret. Mert maguk, nyugatiak olyanok, hogy szeretnék megenni a káposztát, de azért maradjon is meg. Szeretnek kemény parancsnokok lenni, de egyben jószívű feljebbvalónak is megmaradni. Vegye tudomásul ezt nem lehet. A túlérzékenység beteges romantika. Ez a gyengeség a szerbekből hiányzik. POLSON: De pont ezt kívánja a krisztusi eszmény. Aki Őt követni akarja, annak ezt a lelki érzékenységet is élnie kell. Nem így van, atyám? PAP: Csak ha katolikus vagy. Fia ortodox hitü vagy, akkor nem. A mindenkit, még az ellenségét is szerető katolicizmus egy gyönyörű absztrakció. Ez egy nagyon vékonyra szétkent szeretetmáz, ami mindent felszínesen takar be. Az ortodoxia szeretete konkrét, és elsősorban a szláv népek egymáshoz tartozásának a szeretete. Még a nem szláv népek is, akik csatlakoztak az ortodox valláshoz, lelkületűkben elszlávosodtak, mint a bolgárok, sőt még egy bizonyos mértékig a románok is. Évszázadokkal ezelőtt leszögezte a szerb püspök, Njegosz, hogy jogos kivégezni az iszlám hitre áttért szerbet, mert az a nemzetének a megtagadása is. POLSON: De a középkorban az Inkvizíció is hasonló módszerekkel büntette az eretnekeket. PAP: A kettő mégsem azonos. Az univerzális katolicizmus mindig nemzetek feletti volt, és sokszor Canossát járatott a császárokkal. Ezzel szemben az ortodoxia mindig az államot szolgálta és elsősorban a szláv államokat. Az ortodox egyház köteléke olyan szoros, hogy a húsodba vág. Ez egy törzsi kötelék, ami, mint az Ó- testamentum Istene, harcias és domináló. Ezt magam tudom a legjobban, aki szerb létemre áttértem görög katolikusnak, és egy olyan nőt vettem feleségül, aki koszovói mohamedán, és elhagyta az iszlám hitet a kedvemért. Én is, ő is renegátnak számítunk. Őt még a családja is kitagadta, de a szerb közösség sohasem fogadta be. Ez a Balkán valódi lelkülete. POLSON: Ezek szerint az ortodox lelkűiét konfliktust okozó. Ugyanakkor a nyugati szellem megalkuvó és engedményekre hajlamos, mely feloldja az ellentéteket. PAP: Valóban a keleti ortodox vallás sok külső konfliktust okoz. Ellenséges érzülete kifelé nyilvánul meg, de nem okoz belső konfliktust. A nyugati szellemű katolikus lelkűiét viszont sok belső vívódással jár. A maga gyónása is ezt bizonyítja. POLSON: Hogyan áll a maga belső harcával, Bosko atya? Feloldódott lelkében a sok harc, ami megtéréssel jár? Tud már a Krisztuskövető mezsgyén járni? Új Hevesi Napló 31
