Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
POLSON: Amint látom, a maguknál szokás előbb agyonlövetni és csak azután kérdezni. ZADICS: Látja a maga esetében is kivételt tettünk, pedig minden további nélkül kivégezhettük volna. POLSON: Eggyel több vagy kevesebb gyilkosság már nem számít. ZADICS: A kivégzés, mint elrettentő példa, partizán tradíció. Egy partizánhadat pedig csak durva keménységgel lehet fegyelemre szorítani. Mi szerbek évszázadokon át voltunk partizánok a saját hazánkban a török megszállás alatt. De maguk amerikaiak hogyan érthetnék ezt, amikor a maguk tradíciója csak egy vékony felszín! POLSON: Az észak-dél háborúja ránk nézve is nemzetalakító erejű volt. ZADICS: Ne legyen nevetséges! Én tanár voltam, mielőtt a bombázás miatt be nem szüntettük a tanítást. Valamit én is tanultam a történelemből. Amerika egy népi konglomerátum. Egy állam, de még nem nemzet. Mit képzel, egy filippínó emigránsnak számít valamit Alamo? Azt se tudja, hol van. Európa nemzeti államokból áll, melyeknek van identitásuk, nemzeti karakterük, nemzeti hőseik. A franciáknak Napóleon, a németeknek Nagy Frigyes, az angoloknak Nelson admirális, az oroszoknak Nagy Péter, az olaszoknak Garibaldi. Nekünk szerbeknek Nemanja királyunk a nemzeti mivoltunk szimbóluma. Maguknak még nincs egy történelmi alakjuk sem, aki megérdemelte volna a „nagy” jelzőt. Ez a különbség a bevándorlók állama és egy nemzeti ország között. POLSON: Jól megtanították a pártiskolán. Csak a nagy amerikaellenességben nem veszi észre, hogy pont az intemacionálénak mond ellent? Az egész ideológiájuk zagyva keveréke a nemzetköziségnek és a nacionalizmusnak. A „Mein Kampf’ és a Kommunista kiáltvány” kotyvaléka. ZADICS: Lehet, hogy nagyon meg fog ütközni, de vegye tudomásul, a legjobb államformában a kommunista szocializmus és a nemzeti fajiság egyesül. POLSON: Na, ha ezt így látja, akkor a kettőnk világnézete fényévekre távolodott el egymástól. Ezek után a legjobb, ha magunkra hagy a gyóntatómmal. Zadics gúnyosan tiszteleg, és magára hagyja a papot és Polsont. POLSON: Bosko atya, tisztában van azzal, hogy halálra vagyok ítélve? PAP: Igen. Zadics százados tájékoztatott az ítéletről. Ezért jöttem. Segítségére szeretnék lenni, hogy megtalálja a lelki békéjét. Gyónjon meg, és én feloldozom. POLSON: Könnyű a lelki békéről prédikálni. Egy biztos, sok vétkem van. A Légierőknél a szolgálat örökös áthelyezéssel, kiképzésre vezényléssel jár. Mindez távol az otthontól. Nagyon elhanyagoltam a családomat. Keveset foglalkoztam a fiammal. Be kell vallanom, nem egyszer volt házasságtörő, futó kalandom... De ezt, mint nőtlen ember, aligha érti meg. PAP: Nem figyelt oda, mikor a százados említette, hogy görög szertartás szerinti katolikus pap vagyok? Mint ilyen, szabad nősülni, és én nős vagyok. Én, a feleségem és a lányom, mind a rom-gyár fogolytáborának vagyunk a foglyai. Ezért talált olyan gyorsan katolikus papot a százados. Szörnyű állapotok vannak abban a táborban. De most a maga lelki békéje a fontos. Folytassa a gyónást... POLSON: Ezek után nehéz lesz őszintének lennem. Az a tudat, hogy a feleségén és lányán keresztül zsarolhatják, nagyon elővigyázatossá tesz. 30 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
