Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
Domokos Sándor ii. Poison rövid ideig egyedül van. Majd megjelenik egy közlegény szerb egyenruhában, és alumíniumcsajkában ételt hoz. Odalöki Poison elé. KATONA: (Hangosan, hogy kihallatsszon) Na, zabálj, te disznó! (Poison nem reagál a sértésre, de nem nyúl az ételhez.) Na, elment az étvágyad? Vagy már nem is jó az, amit a közkatona eszik, mi?! A te nyugati bendődnek jobb koszt kell! (Amíg beszél, egyre közelebb húzódik Polsonhoz. A fülébe súgva mondja) Vojvodinai vagyok! (Várja a hatást. Poison nem érti, mit akar.) Buta nyugati! Még azt se tudod, ki a barátod. Vojvodina, magyarul Vajdaság. Ott sokan élünk, magyarok. De az is Jugoszlávia. POLSON: Miért vagy akkor szerb katona? KATONA: (Halkan) Nem jókedvemből. Besoroztak. Szét vagyunk szórva a szerbek között. Gyanakszanak ránk. Azért ordítok, hogy azt higgyék, NATO-ellenes vagyok. POLSON: Nem vagy ellene a NATO-nak? KATONA: Már hogy lennék? Ha nem avatkozott volna be a NATO itt Koszovóban, már a Vajdaságban is folyna az etnikai tisztogatás. POLSON: Sokan vagytok itt, magyarok? KATONA: Nem sokan, de szétszórnak bennünket. Figyelnek és éreztetik, hogy nem bíznak bennünk. (Kívülről behallatszó hangok jelzik, hogy Zadics közeledik. A katona újra hangosan ordítani kezd.) A koszos anyádat, zabálj már! Jól el vagy kényeztetve. Majd megtanítunk mi, hogy mi jár annak, aki gyerekeket bombáz, ne félj! Belédtömöm a levest, ha megfulladsz is! Zadics megjön egy fekete ruhás pappal, aki a Balkánon ismert papi fejfedőt is viseli. Meglátja a Katonát, amint Polsonnal dulakodik. ZADICS: (parancsolólag) Hagyd abba az erőszakoskodást, fiam. Még azt hiszi az őrnagy, hogy nem vagyunk civilizáltak. (Polsonhoz) Maga a szerencse fia. Találtam egy görög katolikus papot. Ez itt Bosko atya. O hajlandó magának lelki vigaszt nyújtani. (Közben észreveszi, hogy a Katona ki akar surranni.) Megállj, fiam. Ismerős az arcod. Hogy hívnak? KATONA: (Szinte reszketve) Jovanics Szabó, százados bajtárs. ZADICS: Emlékszem már, te köpted be Pasztusicsot, hogy lopott ikon van nála. KATONA: (Megrettenve) Kénytelen voltam. A többiek összefogtak ellenem, és rám akarták kenni a lopást. Ha én nem leplezem le Pasztusicsot, ők jelentenek fel engem. Az egyetlen nem ortodox vagyok a században. Könnyű rámfogni egy ikon ellopását. ZADICS: Undorító kis féreg vagy. Tudd meg, amint lehet, visszaadjuk az ikont annak a templomnak, ahová való. Mi nem fosztunk ki ortodox templomokat. KATONA: Ha akkor bevádolnak a lopással, maga biztosan agyonlövet, de Pasztusicsot csak megfenyegette. Tudom én azt... ZADICS: (Közbevág) Pofa be, tűnj el a szemem elől! (A Katona eliszkol) Új Hevesi Napló 29
