Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Kallós Zoltán
Hát igen, volt ilyen is. Voltak barátaim, akik segítettek ebben, nem is föltétlenül pénzzel, hanem nyersanyaggal, mint például Martin György. Jelenleg a Kallós Alapítvány működteti a táborokat, az iskolát. Ez egy egyszemélyes alapítvány vagy mások is vannak benne? Kap-e támogatást más szervezetektől ? Egyszemélyes. A legtöbb támogatást az Illyés Alapítványtól kaptuk, de kaptunk az Apáczai Alapítványtól is, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és a Művelődési Minisztériumtól. Egy magánszemélytől kaptam mostanában a legtöbbet, de ő nem szereti, ha a nevét bemondjuk. Most is az egész külső villanyszerelést, 60 ágyat, matracokat, hálózsákokat kaptunk tőle, s további támogatást ígért. Szintén a filmből tudom, hogy szeretnék felmenő rendszerben teljessé tenni az általános iskolát. Hát igen, jó lenne! Ha úgy volna rá pénz, mint ahogyan nincs! Kifejezetten a szórványmagyarság részére? Igen. Épp a jövő héten indul egy kézműves, népzene és néptánc tábor is mezőfoldi és moldvai gyerekeknek. A moldvaiak táborára is minden évben kaptunk támogatást Magyarországról. Szívesen jönnek a moldvai gyerekek a válaszúti táborba ? Szívesen. Persze megvan az az ismeretségi kör, akik tudják hova jönnek a gyerekek, s miért jönnek, akik jobban vonzódnak a magyar kultúra ápolásához. Hadd kérdezzek akkor néhány olyan dolgot az erdélyi népzenével kapcsolatban, amiről úgy gondolom, hogy nem eléggé vannak benne a köztudatban, s nem tudom, hogy csak azért, mert nem eléggé bizonyítottak, vagy csak az oktatás hiányosságai miatt. Az egyik ilyen, hogy az a fajta hangszeres népzene, amit például Bonchidán gyűjtöttek, s ami számomra az egyik legszebb, amit ismerek, állítólag az erdélyi fejedelmi udvarból ered. Valószínűleg így van! Az én zeneakadémiai tanárom szerint ez az erdélyi fejedelmi udvar zenélési módja lehetett. A zenekarok felállása is ilyen lehetett. Régen nem volt akkora különbség az úri osztályok és az egyszerű nép kultúrája között. Aztán később nyugati hatásra eltolódott a mérce a nyugati felé az úri osztálynál. Az is kevéssé köztudott, hogy a fejedelmi udvarokban zsidó zenészek is muzsikáltak. Voltak zsidó zenészek is. A fejedelmi udvarban is, meg máshol is. Van olyan feljegyzésem Moldvából, hogy valaki az elhalt kedvese temetésére zsidó muzsikások fogadásáról rendelkezik. Olyan feljegyzések is vannak, hogy úri mulatságokon zsidó zenészek szolgáltatták a zenét. Vannak olyan helyek, ahol a mezőségi háromhúros brácsát zsidóbrácsának hívják. De régen is, most is voltak és vannak magyar és cigány zenészek is. Az, hogy manapság a legszebb hangszeres népzenét ezekről a helyekről, mint Válaszút, Bonchida, stb. ismerjük, az véletlenszerű, s valószínűleg ilyen lehetett Gyulafehérváron a fejedelmi udvarban is, s más főúri udvarokban, csak ott a lakosság összetételének változásával kikopott? Vagy esetleg ezeken a ma ismert helyeken mindig is színvonalasabb muzsikálás volt? Az a helyzet, hogy a nagy zenész dinasztiák akkor mindenütt az udvarok körül alakultak, Bonchidán, Kendilonán, Iklódon, (Maros)Vécsen, Gernyeszegen, stb. Biztosan volt Gyulafehérváron is, csak ott megfogyatkozott a magyarság, s ezért eltűnt ez a fajta zenélés is. Nem véletlen, hogy fennmaradtak olyan dalok, mint például Válaszúton/Bonchidán „Rákóczi ritka magyarja”, vagy Széken „Rákóczi keservese”, vagy Bethlenben „Bánffy lassú tánca”. Bethlen Gáborról van egy olyan feljegyzés, hogy olyan Új Hevesi Napló 101
