Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Friss forrásból merítve, Bogár-szédületeben
'GW-GÍ Eltagadtam azt, hogy egyszer arra futottam ahol sohasem vártak, mégis odajutottam. Begyalogoltam sziklás tájak vad világát, csizmám karmolta tüske: s megszolgáltam az árát. Túl sokat láttam: - S éltem gyökerek életét, merítve friss forrásból, arattam: - S raktam kepét... Hajnalban keltem. Szemhéjamra zuhant a fény; hajdinát is kaszáltam: - S hittem, hogy minden enyém. Magasba tartva emelgetik ágaikat a szomjúhozó fák s a mindenség koronásai egymásnak lombbal integetnek. A fénynyalábló folyó is úgy tekergeti kinyújtott kék nyakát, hogy partján megszólaljanak minden bokrok a viharok előtt. Elnyújtott hűvös testtel mérges felhő-üszők úsznak át a csenden s a pihegő egek fuldoklása alatt alvó lomb megrezzen. Bogár-szédületben hideglelős virágok faggatják a titkot, követik a vonulást kószáló villámok s száműzött az éter. Kegyelmes vihar készül - suttogja a folyó jő táltos förgeteg, de akkora, hogy belégömyed az itató s a kókadt fü-sereg! 54 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
