Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - H. Barbócz Ildikó: Szűzi fehérben - Megyeri Ábel: Sarlós Boldogasszony

CH. cBarbóczcJldikó

oly puhán és könnyedén ereszkedik le a fény csillagos szűzi fehéren fel-felszikrázó tünemény

az Ég küldte a Földre hogy tekints föl egy percre suhanjon mosoly arcodon olvadjon pihe válladon

szárnyalj behavazottan tisztán a madarakkal élni kell ez az egy élet úgyis kísért az ítélet

Naplángok hullanak a fölre, s megérik tőlük a vetés.

A karcsú száron sárga búza dalolja: nem volt jégverés.

Az Úr megáldott minden szálat; ó, mennyi gazdagságjövő roskad arany-teherként bennük, amit növesztett az idő.

Nyárfák során, a dombok alján a Boldogasszony lépked el, kibontott hajjal, mint egy nagylány,

ki sarlót himbál és énekel. Köszöntőm - Áve! - elmerengve,

Ő meg suhan a végtelenbe.

Új Hevesi Napló