Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Lőrincz Csilla: Királykisasszony születése Csíkszeredában
háborúról van szó. Egymásnak uszítanak ősi emberi kultúrákat - nos, ők a szellemi terroristák. Uszítanak akkor, amikor az egyes vallások kölcsönösen nyitnak egymás felé, térhódításban van az ökumenikus élet- és világszemlélet, és éppen megszűnt a szocialista és a kapitalista világrendszer egymásnak feszülése is. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy a 2001. szeptember 11-én kirobbant terrorháborút nem értem. Tudom magyarázni, mely szerint egy új háborús módszer keletkezésének vagyunk élő tanúi. Egy olyan militáris metodikát próbáltak ki, amely ellen nem lehet bevetni a nehézbombázókat, vadászgépeket, hadihajókat, de még egy ágyút sem lehet elsütni, mert ismeretlenek az irányok. Szinte minden ködben, rejtőzésben van, csak a félelem, az értelmetlenség és az elfolyó vér észlelhető szomorú valóságként. A terrorizmus tulajdonságait oldalakon keresztül tudnám Önökkel együtt elemezni, de azt hiszem, megérteni akkor sem vagyok képes. Milyen fontos eszmerendszer és értékrend lehet az, aminek érvényre jutásához közel hétezer életnél nagyobb értékrend nincs, hiszen az élet egyszeri és megismételhetetlen. Amikor a temetőben hozzátartozónkra gondolunk, akkor bizony sajnáljuk, hogy az élet nem megismételhető. De amikor a fanatikus ön- és tömeggyilkos merénylőkre gondolok, akkor egy bizonyos megnyugvást érzek, ők már nem tudják megismételni a szörnyű tettüket. S a jegyzetíró az olvasókkal együtt csak reménykedni tud, hogy ezt mások sem fogják megtenni. Reménykedjünk abban, hogy az új évszázad elkövetkező évtizedei talán lemossák a terrorizmus százada kifejezést, és az idő sodrában egy békésebb, nyugodtabb korszakba evezhetünk. Olyan korszakba, ahol az életünk bevégeztetéséről a világ teremtője dönt, legyen az akár Isten, akár önmaga, és nem bombák és pokolgépek fogják testünket darabokra szaggatni. Mert az élet nem erre van kitalálva, ezt tudom biztosan. Október 5. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredái Karainak ünnepélyes megnyitója. Magasrangú meghívottak. Ünnepi beszédek. Hallgatói eskü. Gaudeamus. Megható szavak egy történelmi pillanatban. Hallgatja az ember a díszbeszédeket, s arra gondol, hogy annyi minden elhangzott az elmúlt tíz évben a valós vagy vélt politikai harcok küzdőterén politikusok, közéleti személyiségek szájából. Radikális rikácsolás, moderált hangok között vergődött az erdélyi ember, s mára már minden szót mérlegel: igaz lehet-e, nem igaz-e. „Hölgyeim és uraim! Győztünk!”- kezdte ünnepi beszédét Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára. A lélegzetvételnyi meglepett csendet vastaps követte. Hirtelen az összetartozás érzése árasztotta el a Csíkszeredái művelődési ház Gondolatok a Sapentia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredái Karainak megnyitója kapcsán Új Hevesi Napló 91
