Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A repetázó tanárok
Denn Oszkár Qj4) fanáwJc Amíg az ember eszik, iszik, Nem fog rajta a szomorúság. (Cervantes 1547-1616) A középkorú asszony csak estére végzett a gimnázium tanári étkező konyhájában a mosogatással és törülgetéssel. A másnapi főzéshez is előkészítette a burgonyát. Még egyedül üldögélt néhány percet, elgondolkodva családja sorsán: Hogyan lesz tovább? A férjét 18 évi szolgálat után tegnap bocsátották el a rendőrségtől. Ő most dolgozott életében először, mint alkalmazott, szerény tiszteletdíjért. Felsóhajtott, felállt, bezárta maga mögött az ajtót és a kulcsot leadta a pedelluséknál. Hazaindult. Javában tombolt a „fordulat éve”. Napról-napra szűntek meg, osztattak fel, keveredtek össze korábban jól működő állami szervezetek, intézmények. Utcára kerültek emberek, irányítottak át ezreket más munkakörbe, más közösségekbe csak azért, hogy a „reakciós világot”, a „burzsujok uralmát”, a „klerikális reakciót” a proletárdiktatúra jogán felszámolják. Az alapfokú szemináriumok által butított, agymosott végrehajtók tették a dolgukat. Bizonytalanság és félelem ült ez egri értelmiség életén is. Eltűntek közéleti emberek, folytak a kitelepítések. A közoktatásban a vallás-erkölcsi nevelés gyökeres kiirtásának már második intézkedését is meglépte a gátlástalan kommunista hatalom. Először (1948-ban) csak államosították a ciszterek és angolkisasszonyok gimnáziumát. Az egy évig működő első állami Gárdonyi Géza Gimnáziumban, minden erőlködés ellenére sem tudták a megmaradt világi tanári kar és a diákság szellemiségét átformálni. így azután 1949-ben „beindították a nagy kavart”: A Dobó Gimnáziumba csapták az egykori ciszter diákokat és tanáraikat, majd rá egy évre az angolkisasszonyok diáklányait is. A bővült gimnázium helyszűkében, nagy zsúfoltságban működött, kiváló tanárokkal és gyakran változó igazgatókkal. Az osztályokat keverték, átszámozták (az V. első lett, a VI. második...), megszűnt a német és francia nyelvek tanítása, de megindult heti öt órában az orosz nyelvoktatás. A latint még a humán osztályokban is csökkentett óraszámban oktatták. A tanárok állandó bizonytalanságban éltek és tanítottak, de ezt a diákokkal nem éreztették. A „NÉKOSZ-katonák”, a népi kollégista diákok egy része, a DISZ-vezetők korlátlan úrként viselkedtek a gimnáziumban, még az igazgatót is terrorizálták... A szomszéd épületből, a „pártkörzetből” a gimnáziumba „átjárt” felügyelni a körzeti kommunista párttitkár, egy sunyi cipészsegéd, akit ismerethiánya egyáltalán nem akadályozott abban, hogy mindenbe beleszóljon. A feszült légkör ellenére az iskolában a tanítás magas színvonalon folyt, a tanárok az oktatásba és a nevelésbe menekülve igyekeztek függetleníteni magukat a zavaros új elméletektől, a kapkodó intézkedésektől, a félelem elhatalmasodásától. A szülői munkaközösség és az igazgató kitalálták, hogy kellene egy nagyon olcsó tanári étkezde. A Csiky Sándor utcai öreg épület földszintjén, a köztiszteletben álló, leváltott igazgató lakása alatt egy boltíves helyiséget jelöltek ki a konyha-étkezde megvalósítására. Egy csikósparhert volt a főzőhely, mellette egy nagy előkészítő konyhaasztal és falikút, egy pádon elhelyezett mosogatókád a berendezés. Az étkező részen egy hosszú kecskelábas asztal terpeszkedett két oldalán azonos hosszúságú nehéz padokkal. Még egy kisebb asztal állt a sarokban két székkel. Az aljzat piros téglái nem egyenletesen koptak, így a százéves talaj meglehetősen hepehupás volt. A vastag falakba vágott két kis Új Hevesi Napló 81
