Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A repetázó tanárok
ablak alig juttatott fényt a szobába, és csaknem mindig égetni kellett a két, dróton lógó, fehér-üvegemyős lámpatestet. A szülői munkaközösség asszonyai vállalták a főzést, „majd kéthetenként váltjuk egymást” jelszóval. Ebből aztán nem lett semmi, mert az első vállalkozó, egy „háztartásbeli” asszony, aki valamikor Pozsonyban háztartási iskolát is végzett és kitünően főzött, „megragadt” a beosztásban, mert senki nem váltotta le. A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, amikor megtudták, hogy a piaci bevásárlást, a pénzkezelést, a gazdaságosságot is a főzőasszonynak kell megoldania. Segítséget csak Gál bácsitól, a pedellustól kapott, aki a tüzelőről és a takarításról gondoskodott. A tanárok hetente befizették előre az összeget az egyszerű házias ételekre, melyeket ott a hosszú asztal mellet fogyasztottak el, vagy ételhordóban elvitték. Általában 7-10 tanár vette igénybe az ebédlehetőséget, főként fiatalabb, egyedül élő tanárok. Egy diák, a háziasszony fia kapott engedélyt, hogy édesanyja főztjéből ebédelhessen a kis sarokasztalnál. *** A szeles, esős októberi nap délutánján az első ebédelő a cammogó mozgású fizikatanár volt, aki kollégái körében évődő humoráról volt nevezetes. A diákok csak Komának hívták, mert diákjait „téé koma”-ként szólította meg.- Kezeit csókolom, nagyságos asszony! Hát mi lesz mára gyomrom gyönyörűsége? - lépett be az ajtón mosolyogva.- Jó napot, tanár úr! Hát lesz, amit tegnap megígértem: gulyásleves és káposztás tészta, vagy ahogy sokfelé mondják, káposztás cvekedli. A tanár úr már dörzsölte kezeit, amikor leült megszokott helyére a hosszú asztalhoz. A nagy leveses tálból csordultig töltötte tányérját, és hozzálátott a gulyásnak. Az asszony tudta, hogy a tészta csak a gulyásrepeta után kell, mert Koma tanár úr meglehetősen nagyétkű volt. A repeta közben érkezett meg az orosztanárrá kényszer-vedlett latinos, aki most kivételesen nagyon elegánsan csokomyakkendőben feszített. A fizikus nem is hagyta szó nélkül:- Barna! Csak nem a szép szőke orosz szakfelügyelőnő váltotta rajtad a pulóvert öltönnyé? Figyellek már két napja! Nagyon fűzöd azt a szépséget! Az öreglegény latintanár hamiskás mosollyal az orra alatt, sokat sejtetően válaszolt:- Hát kedves Gáborom, nem tagadom, nagyon tetszik nekem Natasa, és jól alakul a kapcsolatunk is. Ma már együtt vacsorázunk, és még akármi is történhet velem, az agglegénnyel is.- Hajrá! Mindent bele, Barnám, csak eddigi számos hódításodat és szakításodat még ne meséld el neki. A latintanárt a nyár közepén irányították egy gyorsított orosztanfolyamra, melyet azóta is rendszeresen látogatott. Csak másfél hónapos előnye volt tanított diákjaival szemben a „krásznaja szubbóta” és a „tjanúli, tjanúli, nye vűtjanúli répku” meséket illetően. Az aranykeretes szemüvegű, enyhén kopaszodó, választékos modorú kényszeroroszos tanár, aki rendkívül szőrös lehetett, mert fehér ingnyaka fölött is szőrszálak kandikáltak, és borotvált arca is sűrű-fekete, kemény szakállt sejtetett, most remegő hangon adta elő délelőtti rémületét, meregetve a gulyásból, válogatva a legszebb húsdarabokat: Gábor, ma igazán megrémültem! Oroszórát tartottam a II. c-ben, és a katedrán az asztalnál ültem. Natasa a hátam mögött oldalt foglalt helyet egy dobogóra helyezett széken. Miközben tanítottam, nem láttam, csak érzékeltem őt. Egy idő után az ifjoncok egyáltalán 82 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
