Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Losonci Miklós: Kádár János portréja
a föloldozásra, mert meggyőződésem szerint Kádár János meggyónt VI. Pálnak. Erre két adat szolgál. A Népszabadságban olvashattuk akkor, hogy az audiencia a vártnál hosszabb ideig tartott, s hogy megvallotta bűneit az első titkár, annak erősebb bizonyítéka, hogy napokkal később a Szentatya üzenetét közvetítette a Népszabadság: „Imáimba foglalom Magyarországot és személyesen Kádár Jánost.” Mindez már nem a gyilkosnak szólt, hanem a bűnbánó-vezeklő szerencsétlen embernek. Felmerül a kérdés, a kérdések kérdése: vajon mi okozza, hogy Kádár gyilkos korszaka után népszerű lett, s még ma is az, olyannyira, hogy sokan tervezik síremlékének és szobrának felállítását? Az előbb említett tényeken túl egyszerűsége és józansága, mely gyilkos óráin kívül egyéniségét jellemezte. Ez az egyszerűség erényévé növekedett sokak tudatában, pedig ez a puritanizmus korlátja is volt, de kedves mondása „a krumplileves az krumplileves” olyan nyelven szólt, melyet milliók értettek. Mégis, hiába engedte ki börtönéből VI. Pál kérésére a piarista szerzetest, hiába engedett a szorításon, melyet az egyházak és az emberek köré font a hatalom, Kádár Jánost még életében utolérte az igazságszolgáltatás, Dosztojevszkij és Arany János bűnösökre mért ítélete: Megzavarodott, elborult elméje, megőrült. Nagy Bűnöket követett el Kádár János, de Rákosi Mátyással ellentétben vezekelt - igyekezett jóvátenni a jóvátehetetlent -, Mansfeld Péter, Nagy Imre, Tóth Ilona, százak kivégzését. Marosvásárhelyen beszélt, óriási csalódást okozva az erdélyi magyaroknak, de egy vadászat alkalmából az erdész kérdésére velük énekelte a Székely himnuszt. Ellentmondásos történelmi személyiség volt, valamit őrzött a gyerekből is, szeretett játszani, szenvedélyes sakkozó volt, de az nemzeti önismeretünk súlyos tévedése, hogy a köztudat az elsők közé helyezi. Szent István, Hunyadi Mátyás, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Ady Endre mérhetetlenül fontosabb és nagyobb alakja a magyar történelemnek. Új Hevesi Napló 77
