Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A „szép és jó” szellemi szintézise
személyiséggé átformálni. Ez a személy az erkölcsi ember, a „homo mores”, akinek egyénisége, a művészi alkotáshoz hasonló vonzást vált ki. A Teremtés a Fejlődés eszközével a szellemi dimenzióban az erkölcsi értékek felismerése felé vezeti az embert. Az erkölcsi értékek elismerése az a fékezőerő, amely a „hasznos haladás” önpusztító végzete ellen bensőnkben megszólal. Csak az erkölcs adja meg azt az egyensúlyt, mely a hasznos haladás ipari szennyezése és a bioszféra fennmaradásának védelme megkíván. De erre csak szabad elhatározástól vezetve lehet törekedni. Úgy a Művészetnek, mint az Erkölcsnek sincs felső értékhatára. Mindkettő független a mennyiségi tényezőktől. Egy nagyobb kép, egy monumentális szobor, vagy fülsiketítő zene nem jelent művészi többletet. A személyi átértékelődés oda kell vezessen, hogy az anyagi haszon helyett az erkölcs értékeit részesítse előnyben az ember. Az ilyen személy egy „Új Ember”, aki egy szellemi „újjászületés” alanya. Erre az újjászületésre utal Krisztus, mondván, hogy szülessetek újjá a szellem erejével. A szellemi értékeket felismerő ember egy új személyiség, aki, bár nem független az anyagtól, de nem él anyagi alárendeltségben. Ez az ember megadja a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. A teremtés gyökerénél a művészet és az erkölcs közös tőből ágazik ki. A görögök a „Kalokagataia” kifejezéssel utaltak erre a közös eredetre. A barlangfestészet is egy mágikus erő felé való törekvést mutat. Az „Ép testben ép lélek” is a fizikum és a szellem közös eredetére utal. Ezért utasítja el a katolicizmus más keresztény valláshoz hasonlóan a testsanyargató aszketizmust és a gyűlölködő fanatizmus lélekmérgezését egyaránt. Ezért érzem igaznak, bár bizonyítani nem tudom, hogy ami szép, az jó is, és ami jó, az egyben szép is. És csodálatos módon mindkettő független a hasznosság piaci árfolyamától. 58 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
