Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Zsuzsa: Az ostoba nyárfa
c9 CsfŐK od/cÁa nyárfa A kertünkben van néhány fa. Két pálmafa, a hátsó kert két szélső oldalán, egy fenyő középen, egy narancsfa hátul, ami vadnarancsot terem csak, be kéne oltani, hogy élvezhető gyümölcs legyen rajta. Van még két fának is beillő leanderbokrunk, tele rózsaszínű, illatos virágokkal. Mindezek a fák örökzöldek, a fenyő ugyan állandóan pergeti a tüleveleit, a leandernek is lehullik időnként néhány levele, de mégis zöldek maradnak egész évben. Van a kert közepén, a fenyő és a narancs között egy kis nyárfa is. Még növendék, 5-6 éves lehet, nagyjából egyidős a házunkkal. Két éve lakunk itt, azóta hatalmasat nőtt, legalább egyharmaddal nagyobb, mint mikor idejöttünk. Az egyetlen lombhullató fánk. Minden ősszel, mikor a naptárból látjuk, hogy már ősz van, hullatni kezdi a leveleit. Azért mondom, hogy a naptárból látjuk, mert itt, Portugáliában nincs igazi ősz, igazi tél. A hőmérséklet nagyon enyhe télen is, soha nem fagy, hó nincs. Szeptembertől kezdve kicsit többet esik az eső, és november-decemberben hűvösebb van, de hideg nincs. A kertünkben a muskátli a fal tövébe ültetve egész évben virít, a rózsák úgyszintén. A fű zöld, a buganviliák színesek, a hibiszkusz és a kaktuszok szintén kint „telelnek” a kertben. Napközben 10-12 fok van általában, éjjel 5-6. Ritkán van szükség kabátra, télikabátra pedig egyáltalán nincs. A mi kis nyárfánk azonban minderről nem akar tudomást venni. Itt, a mediterránihoz hasonló éghajlaton is csak hullajtja makacsul a leveleit, hogy aztán újakat növeljen tavasszal. Meghatóan fölösleges munka ez évről-évre. Vajon miféle gének parancsának engedelmeskedik a logika ellenére? Honnan hozta azt az ősi tudást, amely minden évben arra készteti, hogy olyan munkát végezzen, amit elődei-ősei a zord éghajlaton végeznek évmilliók óta? Hogy került abba a pirinyó magba, amiből ez a fa kikelt, ennyi genetikai parancs? Hány évmillió kellett ahhoz, hogy megtanulja, télen hideg van, keveset süt a nap, pihenni kell, levelek nélkül. És még hány évmillióra lenne szükség, hogy a Portugáliában élő összes nyárfa észrevegye, hogy itt télen is sok a napsütés, lehet sütkérezni, a leveleknek se lesz semmi bajuk, nem fognak lefagyni. És mi, emberek mikor szokunk majd hozzá, hogy rettegésben éljünk? Hány magas épületnek kell leomlania ahhoz, hogy félni kezdjünk a liftben? Hány repülőt kell nekivezetni a felhőkarcolónak, hogy ne akarjunk többé a levegőbe emelkedni? Hová vésődik be ez a félelmetes tudás a gének labirintusában? Az lenne mégis jobb, ha úgy tennénk, mint a nyárfa. Viselkedjünk logikátlanul. Makacsul és talán fölöslegesen, de maradjunk bizakodóak. Új Hevesi Napló 27
