Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
Pénzügyekben semmi keresnivalójuk az érzelmeknek. Én nem kértem, hogy szeress ezért. Megkötjük az üzletet, és mindketten jól járunk. BRUNO: (Zavarja a másik cinikus fölénye) Ha már ilyen pontosan tudsz mindent, nincs valami elképzelésed Giordanóval kapcsolatban is? TRATTAMANTI: (Halálos nyugalommal) Az öregnek mi a terve vele? BRUNO: (Gyanakodva méregeti Trattamantit) Hogy külföldre küldi. TRATTAMANTI: (Felcsillan a szeme) Na látod. A repülőtéren lekapcsoljuk, és máshova megy. BRUNO: (Megriad) Csak nem akarod, hogy... épp ő menjen... oda...? TRATTAMANTI: (Vidáman) Miért ne? Válallakozókedvű fiatalember. Még sokra viheti. BRUNO: (Még küzd a gondolat ellen) De neki... egészen más piaccal voltak elképzelései... TRATTAMANTI: (Rögtön belelát Bruno kártyáiba) Hát... ez nem lesz tiszta Amerika... de a szűzföldeknek is megvannak a maguk előnyei... (Biztatólag, bizalmaskodva) Én mondom neked, ez óriási profitlehetőségekkel kecsegtet... s nemcsak az én területemen. Tejó üzletember vagy, meg fogod találni a számításodat... BRUNO: (Felvillanyozódva latolgatja a lehetőségeket) Fegyverüzletekre gondolsz? ... a lokális háborúkra?... TRATTAMANTI: (Barátságosan) Na, látod. Mondtam én, hogy érted a dolgodat... Ugyan meddig tart kirobbantani egy kis határvillongást, nemzetiségi ellentéteket...? Mind utálják ezek egymást... évezredek óta... Csak megpiszkálod egy kicsit a trágyadombot, és már ropognak is a fegyverek... A többit majd kiötlőd hozzá... BRUNO: (Tetszik neki a gondolat, de a fiáért aggódik) S nem gondolod, hogy Giordanónak jobb lenne valami közelebbi hely?... Ungheria... A magyarokkal nekünk könnyű barátságba elegyedni... TRATTAMANTI: (Ravaszul) Lehetne. De az jóval szerényebb jövedelmet hozna a fiúnak. Magyarország kicsi. Ott túl sok a jófejű ember, akit nem könnyű elhülyíteni... Oroszország nagy. A russók féktelenül szenvedélyesek. Könnyen bevadulnak. Nekünk az a jó bolt, ha valakit könnyű irányítani... Én nem mennék bele hasonlóba afféle intellettuálékkal* mint a magyarok... BRUNO: (Ingadozik) Gondolod? De hiszen a fiúk mindig azzal jönnek vissza Magyarországról, hogy ott könnyen fekszenek a lányok. A Balaton a legolcsóbb bordello** egész Európában. TRATTAMANTI: (Legyint) Ugyan... kurvákat bárhol a világon találsz, ha keresed őket... Én nem Lascivivel akarok üzletet kötni, ez az ő területe. BRUNO: (Mogorván) Hát akkor miféle nőügyet emlegettél az elején? TRATTAMANTI: (Óvatosan, a kerítő mindenre kiterjedő figyelmével cserkészi be Brúnót) Egy jó házassági alkalom Giordanónak... ha elég ügyes a fiú... BRUNO: (Nem érzi túl megtisztelőnek az ajánlatot) Csak nem ott... valami orosz nő? TRATTAMANTI: (Ravaszul) Bruno felháborodott gesztikulálására) Miért? Ott is vannak szép lányok... BRUNO: (Dühösen tiltakozik) De hiszen az imént mondtad, milyen féktelenül vadak! TRATTAMANTI: (Disznóul vigyorog) Jó is egy ilyen vadmacska az ágyban... BRUNO: (Mint fent) A mi lányaink kezesek. Ne mondd, hogy nem jó szeretők. Mi jól neveljük őket. De vadulni... a férjükkel szembeszegülni... azt nem! * értelmiségiekkel ** bordélyház 46 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
