Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
TRATTAMANTI: (Diplomatikusan visszavonul) Azért a helyedben én ezt nem dönteném el Giordano helyett. Hagyjuk a fiatalokat... Vagy összemelegszenek vagy nem... és akkor mi van? BRUNO: (Kedvetlenül) Túl sok terved van velünk, Alfredo. (Fenyegetőleg) De bennünket nem fogsz úgy mozgatni, mint a bábokat! TRATTAMANTI: (Színlelt alázattal) Nem is volt szándékomban, kedves Bruno. Én csak egy lehetőséget vetettem fel. Különben is, nézd meg az uralkodóházakat Európában... Folyton egymás között házasodnak évszázadok óta... Ne légy olyan rasszista... BRUNO: (Felcsattan) Ne gyere nekem azokkal a degenerált principékkel és principessákkal!* Épp ezért már egy se komplett! Nagy, fényes, látványos esküvők, az alattvalóik nyöghetik a cehhet, aztán pár évvel később nagy, botrányos válások... úgy veszedeknek egymással, mint a halaskofák. Eh! (Legyint) Ez neked követendő példa? TRATTAMANTI: (Békítőleg) Nyugodj már meg, Bruno. Inkább a fiad ügyével törődj most. Ugye, tudod, mi vár rá, ha te most elfilózod az időt, és még meg nem kötött üzleteken töprengsz... BRUNO: (Összerezzen) Jó, jő. Térjünk a lényegre! TRATTAMANTI: (Bizalmaskodva) Nem arisztokrata családról van szó, csak afféle komcsi arisztokráciáról. A papa KGB-s tiszt volt, sejtheted, mennyi kapcsolata van otthon is, külföldön is. A fegyverrel jól bánik, parancsra ölt, ahányszor csak kellett. Szinte át se kell nevelni, a „cosa nostra” ** tökéletesen megfelel majd neki. A kislány manöken. Nem egy észkombájn, de csinos. Külföldi szerződésekről álmodik... BRUNO: (Idegesen) mit pletykálsz itt össze-vissza? Én most nem ezekről a vadakról akarok tárgyalni, hanem a fiam sorsa érdekel! Vele mi lesz? TRATTAMANTI: (Nyájasan) Ejnye, ejnye, Bruno, ne légy olyan ideges! A fiúról azonnal gondoskodni fogunk, de előbb a beleegyezésedet szeretném hallani. BRUNO: (Konokul) Én nem döntök a fiam helyett. TRATTAMANTI: (Ugyanúgy) Nem is kell. Mi csak annyit akarunk tudni, hogy elvileg nem ellenzed. BRUNO: (Mint fent) Ha ellenzem, ha nem ellenzem, a fiam dolga, hogy eldöntse, van-e kedve mindennap lefeküdni egy ilyen vadmacskával. TRATTAMANTI: (Ravaszul) Szóval te nem bánod? BRUNO: (Durván) És ha bánom? Minden férfi magad dönti el, kibe teszi. Erről nincs párthatározat. TRATTAMANTI: (Nyugodt fölénnyel, vigyorogva) Szóval, akkor menni fog a dolog. Ne izgulj, mondom, hogy csinos a leányzó. BRUNO: (Ingerülten) Rendben, rendben, csak hagyjál már békén azzal a bárisnyával! Inkább arról muzsikálj, mi legyen Giordanóval...! TRATTAMANTI: (Tettetett felháborodással) Csak nem képzeled, hogy én nem viselem szívemen a fiú ügyét?! Ha bennem nem bízol, gondolj csak arra, hogy terveim vannak vele... BRUNO: (Dühösen) Neked?! TRATTAMANTI: (Meghunyászkodik) Hát természetesen... csak a te beleegyezéseddel. BRUNO: Akkor munkára fel! Mondd meg az embereidnek, hogy az utasítást az akcióra kiadtam! * hercegekkel és hercegnőkkel ** „a mi ügyünk” = a maffia dolga Új Hevesi Napló 47
