Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Hincz Gyula szovjet hadifogságban
szólt hozzám, és Szegeden a többiekhez is, pedig a legtöbben értetlenül és elutasítóan álltak szemben a modernekkel.” Az a tény, hogy Hincz a történelmi változás drámai pillanatában merőben az új, szabad képi nyelv alapján tájékozódott és alkotott, következetesen üdvös volt, hiszen részesévé vált képzőművészetünk munkamegosztásának. Nagy István, Medgyessy Ferenc jelentette az egyik pólust, - magaslatot egy hagyományosabb képi fogalmazáson belül - Hincz a szabad és merész képzettársítások alapján szerkesztette müveit. A rideg fogság bizonytalanságában művészi célja volt Hincz számára az egyetlen bizonyosság - festői programja tisztázódott, kereste irányát, nagy müvekre készülődött. Visszaadom a szót Kováts Lászlónak: „Lelkesen dicsértem grafikai munkáit, könyvillusztrációit, plakátjait. Nagy meglepetésemre lenézően beszélt eddigi munkáiról, melyeknek addigi sikereit köszönhette, úgy vélte, múltjának értéktelen termékei, soha többé nem foglalkozik alkalmazott grafikával. Szigorúan megjegyezte, eddig hazudott magának, nincs más hivatása, mint maradéktalanul megvalósítani önmagát.” Mindezt Hincz a fogság reménytelen időszakában mondta, amikor a távlat számára Szibéria, s legföljebb az, hogy Lenin-és Sztálin-portrékat rajzoljon. Szegedre hajtották őket. Kováts László a „hudozsnyikokkal” kis külön házba került, ahol ellátásukat intézte, Ez az őrház menedékük lett, azzal együtt, hogy a padlón aludtak. A szóstafétát újra átadom Kováts Lászlónak: „Az új NKVD-s főhadnagy meglátogatott, szelíden és udvariasan beszélt, s hozott újabb Lenin-Sztálin-mintákat. A kész képeket a műértő elismerésével vette át, kenyeret, darab szalonnát, mahorkát kaptunk. Hincz Gyula a testi nyomorúság és az egzisztenciális fenyegetettség miatt nagy krízisen esett át. Művészi munkásságát haszontalannak ítélte, s fogadta, ha szabadulna, új életet kezd, új utakat keres magának. Esténként kérésemre előadásokat tartott a modern irányzatokról, impresszionizmustól a dadaizmusig, rajzzal illusztrálta is szövegeit. Akadt néhány színes ceruza, s Gyula levelezőlap nagyságú papírdarabokra felrajzolta egyenként a modem stílusok egy-egy jellegzetes alkotásinak kivonatát, zseniális didaktikai érzékkel alkalmazkodva az ignoráns hallgatóság felvevőképességéhez. Fellelkesedtem, úgy véltem, akartam, hogy a nekünk rajzolt oktatási anyagból az ő szövegével könyvet szerkesztünk. Elutasítóan szabadkozott, nem tartván komolynak a dolgot, pedig milyen nagyszerű és hasznos munka lett volna”. Ezúttal Kováts Lászlónak messzemenően igaza volt, Hincz szabadkozása miatt mégsem valósult meg, pedig e kiadvány Barcsay Jenő világsikert elért „Művészeti anatómiájának” ellenpontjaként szintén hírt adhatott volna a magyar rajzmüvészet új Hincz Gyula: Béke Új Hevesi Napló 99
