Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
ALTRETTANTO: (Felcsattan) Minek nézel te engem? Vénasszonynak? Ha már egyszer gyáva vagy, legalább ne mutasd ki... (Az őrök felé int a szemével)... mások előtt... teee, anyámasszony katonája... (Az előbb pórul járt testőrhöz) Na, mi az, fiam, mit szerencsétlenkedsz? Nem kapok már inni? (Amaz már régóta ácsorgott az újabb tálcával. Most sietősen odamegy. Tölt az öregnek, megkínálja, majd a tálcát az asztalra teszi. Altrettanto iszik. Síri csend támad. Altrettanto lassan kortyolgatja az italát, majd az addig csendben várakozó Francescóhoz szól) Nos, kedves Francesco, neked mi a véleményed? Beppe Lombardi... (Sokatmondó pillantást vet a főtanácsosára, mint akik kevésből is értik egymást.) Milyen ellenlépés várható? FRANCESCO: (Altrettanto közelében, egy fotelben ül. Ötvenes, energikus, feketehajú férfi. Egy pillanatra tűnődve néz maga elé, majd hirtelen kapcsol, a szeme felvillan.) Először is Giordanót kell elküldenünk nyaralni. Vannak embereink Rióban, Argentínában is. Egy ilyen út ellen bizonyára nem lenne kifogása. (Brúnóhoz fordul) Ugye, Bruno? BRUNO: (Feszeng, érzékenyen érinti fia félreállítása) Én jobb szeretném, ha itt maradna a közelünkben. A távolság mindig növeli a hibalehetőségeket és az ismeretlenségi faktorok számát. FRANCESCO: (Megfontoltan) Akkor viszont a te házad is állandó veszélybe kerül. Netán te magad is. Vagy-vagy alapon. (Bruno elsápad.) ALTRETTANTO: (Még mindig haragos az iménti jelenet miatt) Különben is tanulja meg az a pimasz kölyök, hogy nem húzhat ujjat büntetlenül a tulajdon nagyapjával! (Izgatottan hadonászik.) BRUNO: (Kétségbeesetten védi a fiát) Papa, te most egyszerűen meg akarod büntetni a gyereket... hiúságból... (Elkeseredetten néz.) ALTRETTANTO: (Öreges, sipító hangon) Te csak ne védd! Szép kis büntetés... Rióban koslatni a nők után... Bezzeg az én időmben... mertem volna visszaszólni a nagyapámnak... kaptam volna két egyforma pofont, és két hétre bezártak volna a pincébe... BRUNO: (Idegesen) Ugyan már, Papa... most nem olyan időket élünk. És te különben se ismerted a nagyapádat... Meghalt, mielőtt te megszülettél. ALTRETTANTO: Igen, tudom! A díszmadár Enrico Lombardi tette! De én nem felejtettem el, mire kötelez a család iránti szeretet! A magam idejében eleget tettem az elvárásoknak. BRUNO: (Sóhajt) Igen, Papa, a vendetta... Hát ez az... Ennek soha nem lesz vége... Most, hogy olyan hosszú ideig csend volt és békesség... éppen most akarsz egy újabb háborúba fogni... ALTRETTANTO: (Felcsattan) Te csak ne sóhajtozz, te anyámasszony katonája! Hát mi vagy te? Poéta? Vagy buzi? BRUNO: (Letörten) Neked mindenki buzi, aki nem azt akarja, amit te. ALTRETTANTO: (Rákiabál) Mert el vagytok puhulva! Veletek nem lehet már úgy beszélni, mint férfiakkal illene! Minden alól ki akarjátok vonni magatokat, ami egy férfinak kötelessége! BRUNO: (Egyre gyengülő ellenállással) Miért? A férfinak más kötelessége sincs, mint hogy ölje-gyilkolja a többieket? ALTRETTANTO: (Megvetően, mert gyávának tartja a fiát) Nem mindenkit! A barátainkat mindig meg védelmezzük... minden körülmények között! BRUNO: (Ironikusan) Mint Trattamantit, ugye? 42 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
