Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
ALTRETTANTO: (Meggyőződéssel) Trattamanti áruló. A férfiúi kötelességek közé tartozik viszont az is, hogy sok gyereket csináljon. (Szánakozva végigméri a fiát.) BRUNO: (Méltatlankodva) Most mit akarsz ezzel? Nekem öt van. ALTRETTANTO: (Mint fent) Fiúkat, édes gyermekem... akik meg tudják védelmezni a családot, ha kell... De neked csak ez az egy félresikerült fiad van. BRUNO: (Sértetten) És most ezt az egyet is áldozzam fel a kedvedért... csak mert te be akarod bizonyítani, hogy akkor is neked áll feljebb? ALTRETTANTO: (Megvetően) Hát ez az, amiért azt mondtam, hogy elpuhultatok. Egy férfi soha nem fél a haláltól. Bátran szembenéz vele, ha kell! BRUNO: (Gyerekes duzzogással) Jó, akkor miért nem nézel szembe te vele? ALTRETTANTO: (Fölényesen) Mert nem én vagyok az egyes számú célpont. (Francescóhoz) Nos, kedves fiam, mit tanácsolsz Trattamanti ügyében? FRANCESCO: (Higgadtan) Hát először is nézzük meg azt a felvételt! De az a csibész nekem is gyanús. Túl magabiztos, mint a „drogások” általában. Meg nem jó, ha a fiatalok nem tisztelik az időseket. Csúnya megjegyzés volt. ALTRETTANTO: (Diadalmasan) Én is ezt mondom mindig. Jól van, fiam. (Joviálisán megveregeti Francesco vállát. BRUNO: (Sértődötten) Úgy látom, én akár el is mehetek. Úgyis ti ketten döntőtök. ALTRETTANTO: (Mint fent) Már el van döntve. Nyugodtan elmehetsz. Francesco majd intézkedik a fiú ügyében. (Giordanóra céloz.) BRUNO: (Keserűen) Meg mindnyájunk ügyében. (Legyint.) Azért ne felejtsetek el értesíteni bennünket is. Legalább tudjuk, merre hány lépés. (Kifelé indul.) ALTREATTANTO: (Maró gúnnyal) Titeket ugyan érdemes... úgyis mindennek az ellenkezőjét akarjátok csinálni. Mint a szaros gyerekek az iskolában. (Legyint.) BRUNO: (Szomorúan megfordul) Szia, Apa. Szervusz, Francesco. Ma az irodámban leszek egész nap. (Tétován) Csak azért, ha esetleg akartok valamit... (Amazok nem felelnek. Bmno lassan, botorkálva kimegy.) Altrettanto és Francesco összehajolnak. Csendesen beszélgetni kezdenek, de szavaikat már nem hallani. A szín elsötétül. Színváltozás. MÁSODIK JELENET Bmno irodája. Uralkodó szín a sötétbarna. Nagy, széles bőrfotelek, kanapé, kis asztal az egyik sarokban. A falakon sötét szinü faburkolat. Nagy üvegablak előtt terebélyes íróasztal. Feltűnően sok a zöld növény. Dús burjánzásukkal életet adnak a komor színű irodának. Mikor megvilágosodik a színpad, Bruno az íróasztalánál ül. Felbúg a házi telefon. Bruno megnyom egy gombot. MARISA hangja: (Bmno titkárnője) Uram, Trattamanti úr keresi. Azonnal beszélni szeretne. BRUNO: (Szórakozott egykedvűséggel) Hogy ki? Vezesse be, kérem. Rövidesen nyílik az ajtó. Marisa beengedi Trattamantit. Köszönöm, Marisa, elmehet. (Marisa el.) TRATTAMANTI: Szervusz, Bruno. Ne haragudj, hogy így rádrontok. Új Hevesi Napló 43
