Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Ismételt postabontás
Les sanglots longs Des violons De l’automne Blessent mon coeur D’une langeur Monotone... Majd ha szabad leszek, elmondom magyarul is. (Zokog, zokog az ősz konok hegedűje, zordul szívem, fordul szívem keserűre. Ford. Szabó Lőrinc) ... Olyan a rabok élete, mint egy csillapított és újra gerjesztett rezgéssorozat: Csökkenő megrázkódtatások és a viszonylagos „nyugalom” hirtelen hatalmas lelki válságokba csapnak. (Szép kis idegkúra!). Közben az emberi önérzet sohasem képzelt megalázások tömegét kénytelen elviselni, holott a lelki-idegi nyomás már olyan nagy, hogy feltétlenül szétrobbanna az ember, ha nem védené az önuralom és akarat abroncsa... ... Itt ismét egy költő szava: „Ó hidd, jönnek még új, igaz emberek!” (Tóth Á.) Sajnos jelenleg még elég sok ,jellemes” feljelentő és tanú van. (Csalódásomra még az egyetemisták között is!) De én sem vagyok egyedül! Mellettem még legalább százezer ember lett a „nép ellensége”... ... Vajon a rómaiak tévedtek, és inkább fosztóképzővel mondták volna ki: „Injustitia regnorum fundamentum” (Az igazságtalanság a birodalmak alapja), vagy Berzsenyi is tévedett: „Minden ország alapja a tiszta erkölcs”? Erre is verssel kell felelnem: Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, a kő marad. Ennek a versnek még vannak biztató szakaszai. Talán majd egyszer elmondhatom Neked... (Wass Albert: Üzenet haza.- A börtönben nem ismertem a szerzőjét. Szájról tanultam Hatvani Viktortól. Minden Szakaszát kiküldtem illegális levelekben.) 86 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
