Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Ismételt postabontás

Miskolc, 1957. nov. 15.

... 13.-án itt volt az édesanyám. Azt hitte, hogy kórházban vagyok, mert egy lelkiismeretlen alak ezt a „hírt vitte” Egerbe, és ezek után még meg is zsarolta...

... Remélem, még majd írhatok Neked. Olyan jó, hogy van valaki, akinek írhatok. Ha nem lenne, úgy járnék, mint Mikes Kelemen, aki a képzeletbeli „Kedves Néném”-nek írta százszámra a leveleket...

... A jövőm teljesen bizonytalan! Szabad egy fiatal lánynak ilyen jövőhöz kötni magát? Megéri neki? Nem.

... Jutka! Fiatal vagy, szép vagy, müveit vagy. Körülötted százával lesznek csinos, okos fiatalemberek, viszonylagos biztos jövővel... Ne áldozd fel fiatal éveidet! Ezt senki nem helyeselné, szüleid sem!...

... Ne várj rám! Ha szabadulok, és még szabad lesz a szíved, megkereslek és sokáig fogok udvarolni Neked...

... A mi szerelmünket a Mindenható és az Idő vezérli. Lehet, hogy rövid időre, de lehet, hogy az egész életre...

Miskolc, 1957. nov. 21.

... Már a kilencedik hónap is elmúlt. A tárgyalások nagyon mennek mostanában. Osztogatják az éveket a „nép nevében”...

... A pincesorból felkötöztettek bennünket a második emeletre. Itt még fájóbb a rabság, mert egész Miskolcra ráláthatok a deszkázott ablakok résein. Látom az utcán az embereket, érzem az életet, előttem mennek iskolába a diáklányok és mi... várunk. Mindig ajkunkon a kérdés: Meddig, meddig tart még?...

... Jósoltak a zárkában a tenyeremből. (Van egy „tudományos” tenyérjósunk és asztrológusunk!)...

... A másik misztikus dolog, amit nálunk (látod, már szinte sajátomnak érzem a börtönt!) művelnek, s amelyben feltétlenül hisznek, az „asztaltáncoltatás”. (Nekem kétszer is három és fél évet jósolt.) Úgy vannak itt az emberek, hogy mindenben hisznek, ami a legkisebb reményt is megcsillantja előttük.

... Ne haragudj, hogy zavarlak ezekkel a veszélyes papírokkal, de úgy érzem, érdekel a börtönök élete. Sajnos kevesen ismerik és keveseket érdekel ez a fájdalmas élet, mely fokozottabb mértékben nehezebb, ha az ember nem érezheti magát bűnösnek...

Miskolc, 1958. jan. 8.

... 2.-án már a tárgyalás második fele is elkezdődött. Jobban zajlott le, mint vártuk. A tanúk nem voltak rosszindulatúak, és keveset hazudtak. 3.-án folytatódott. Többen védtek bennünket a vád tanúi közül. (!) Bizonytalan időre elnapoltak. Még néhány tanút kihallgatnak, s azután ítélnek sorsunkról... Kettő vagy három vádlott bizonyára szabadlábra kerül... Hogy velem is megtörténhet? Azonnal szívszélhűdést kapnék a boldogságtól. Hiába, egy év azért elég volt ebből az iskolából is. Már mindentől megcsömörlöttem idebenn, csak undorodva ülök a sarokban és olvasok. (HA lehet, mert egy nap max. 4 óra a világos órák száma. Kis ablak, ablakon rács, háló, zsalugáter + a téli fény, a szemnek nem a legkellemesebb.)

(Két évet osztott rám a „ nép bírósága ”)

... Tegnap a szomszéd udvarban ölték a kucut, és mi éreztük a perzselés szagát...

... Nagyon szomorú és nagyon emlékezetes marad nekem ez a karácsony és ez az újév. Nekünk nem nagyon kívántak boldog ünnepeket, hiszen lehet itt boldog az ember?...

Új Hevesi Napló

87