Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: A maffia
GIORDANO: (A fejét csóválja) na, látod... Összevissza kapkodsz... Megiszom - nem iszom... ide lépek - oda lépek... Gondolod, hogy ezt az ellenfeleid nem veszik észre? Egy rossz mozdulatod, és mindnyájunknak vége... ALTRETTANTO: (Gúnyosan) Mit tudsz te az életről, taknyos...? GIORDANO: (Büszkén) A legfontosabbat. Hogy lépéselőnyben kell lenni másokkal szemben, nem fordítva... (Szeretetteljes elnézéssel) Nagyapa... neked tényleg vissza kellene vonulnod... ALTRETTANTO: (Hápog) Hát ez... hát még ilyen szemtelenséget! Csak nem képzeled, hogy apádra bízom az egész üzletet?! GIORDANO: (Merészen szembenéz vele) Csak nem képzeled, hogy továbbviheted... az egészet... így...? ALTRETTANTO: (Magánkívül van) Nahát... ez a taknyos még tán rögtön az én helyembe akar lépni! GIORDANO: (Rendületlenül) Éppenséggel meg is tehetném... ha feleségül venném azt a kis Lombardi-lányt. (Farkasszemet néz az öreggel. A többiek dermedt csendben figyelik a jelenetet.) ALTRETTANTO: (Üvölt) Megbolondultál? A legnagyobb ellenségem unokáját?!... Hát... ezek a mai fiatalok...! GIORDANO: (Pimaszul) Miért? Tudod, milyen jó feneke van? ALTRETTANTO: (Felbőszültén) Jó?! Tizenhat éves, és már tehén! A kis amerikai korcs! Nekem ugyan nem hozol a házhoz kis rágógumis cafkákat! GIORDANO: (Vigyorogva) Nem értesz te már a nőkhöz, Nagyapa. Különben se hoznám ide... Én mennék át lakni, és mire észbe kapnának, én irányítanám a kinti boltot is. ALTRETTANTO: (Tombol) Na, nézd csak a kis buzit! Nem elég, hogy úgy öltözöl, mint egy homokos, még marhaságokat beszélsz, és nem vagy képes tiszteletben tartani a nagyapádat! (Az őrökhöz) Zárjátok a pincébe! (Amazok lefogják Giordanót, s míg az dulakodik velük, kicipelik.) GIORDANO: (Idegesen kiabál) Nagytata, te szenilis vagy! Nem látod, hogy ez a család érdeke? (Kiviszik) BRUNO: (Aggódva, de félénken) Papa, ne haragudj, de a gyerek még fiatal és igen hevesvérű. ALTRETTANTO: (Mérgesen kiabál) Csak ne védd! Inkább tanítottad volna meg viselkedni! Ezt kell megérni öregségemre, hogy mások előtt így beszéljen velem! BRUNO: (Békítőleg) Papa, a gyerek modora nyers, de van valami igazság abban, amit mond. ALTRETTANTO: (Felháborodik) Igazság?! Hogy szenilis vagyok?! BRUNO: (Mint fent) Nem úgy értettem, Papa. Hanem hogy egy totális háború helyett, ami most ránk vár, inkább egy házasság. Gondolod, ha te most lekapcsoltatod a kis Beppét... vagy nem őrá gondoltál?... (Az öreg bólint) akkor ők nem éppen Giordanóra fognak vadászni? ALTRETTANTO: (Komoran, csökönyösen) Vannak testőreink. BRUNO: (Idegesen) De ezek ellen egy egész hadsereg kell. ALTRETTANTO: (Konokul) Hadseregünk is van. BRUNO: (Aggódva) De, Apa... ez azt jelenti, hogy legalább a család fele rámegy... ALTRETTANTO: (Mint fent) Megmarad a másik fele, és majd leszámol velük. BRUNO: (Fiúi félszegséggel) Apa... te nem sajnálsz bennünket?... Giordanóért nem aggódsz? Új Hevesi Napló 41
