Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Etnikai tisztogatások
közegéből áttelepszik egy minden szempontból szabadosnak és az egyén korlátlan szabadságát hirdető társadalomba, mint pl. a holland vagy Amerika nyugati partvidéke? Hogyan viseli el egy hindu, hogy otthoni környezetéből kiemelve egy másik közegben már nem tiszteli a környezete, sőt lenézik, megvetik a bőrszíne miatt, vagy azért, mert analfabéta? És hogyan éli meg ugyanezt a másik oldal: nála alacsonyabb műveltségű és kevéssé civilizált emberek lepik el egyik napról a másikra a környéket és kiszorítják őt az amúgy sem jól fizető állásából, s ha ezért tiltakozik, rögtön rasszizmussal fogják megvádolni, és kénytelen lesz ő maga kivándorolni az adott környezetből, ha egyáltalán meg akar élni? S ha mégis marad, hogyan éli meg azt, hogy rendszeresen megjelennek a lakásán ügynökök, vallási fanatikusok, akik őt erőszakosan és mindenáron más vallásra akarják téríteni, legyen az Krisna-hívőkből, jehovistákból, mormonokból vagy szcientológusokból álló profi team, mint azt a jelenkor egri lakosa is kénytelen naponta megtapasztalni? Nemrégiben felröppent az a hír, hogy Magyarországra több millió indiait akarnak betelepíteni, a csökkenő népesség pótlására. A vád a polgári kormányt illeti, és lappangva, egyre nagyobb teret hódítva terjeng országszerte, szóbeszéd útján és az Interneten egyaránt. Ugyanakkor ellenzékiek által támogatott indiai rendezvénysorozatokról hallani, mindezt a kultúra címkéje alatt. Az ember kénytelen eltöprengeni rajta, vajon mi is az igazság. Érvek és ellenérvek. Nevek és a lehetséges etnikumok. Egy dolog bizonyos: akik Magyarország és a Kárpát-medence etnikai térképét át akarták rajzolni, azok mindig a magyargyűlölők csoportjából kerültek ki. Vannak ugyan történelmi hagyományok erre, de ez sohasem felső, külső akaratra történt, hanem spontán akaratból, és a bevándorló azon jó szándékától kísérve, hogy az adott környezetbe beilleszkedik, nem pedig basáskodni akar fölötte, különállását fitogtatja és valósággal hivalkodik azzal, hogy ő jelenlegi életterét lenézi, megveti, és esze ágában sincs beilleszkedni oda. A jelenkor Amerikája kimondva, kimondatlanul most éli meg azt, amit a franciák már néhány évtized óta. Míg az európai ország az arab és egyéb afrikai etnikumokkal való összeférhetetlenségével küzd, addig Amerikában ugyanezt a gondot a latin-amerikai bevándorlók jelentik. Miközben az USA élenjár az emberi jogok, faji, nemi, vallási emancipáció hirdetésében, ugyanakkor komoly belső feszültségekkel küzd — ugyanennek az ellenkezője miatt. A munkaerőpiacon egyetlen helyi őslakos sem fogja önként, mosolyogva átadni a helyét valaki másnak, akit ő szíve szándéka szerint leginkább visszaküldene oda, ahonnét származik. És természetesen létezik az ellenoldal érzelmi traumája is: minek fogadják be oda, ahol nem tudnak mit kezdeni vele, hanem hagyják elkallódni, vegetálni, stb.? Vagyis hogy ez a szemforgató jóság, avagy az emberi jogokra való hivatkozás ugyan szépen hangzik, de a gyakorlatban, a mindennapi életben mindkét félnek fáj. S vajon kinek a joga az erősebb? Azoké, akik új hazát szerezni jöttek, vagy azoké, akik ehhez nem tapsikolnak örömükben? Egy kubai, mexikói bevándorlónak hiába mondják, menjen vissza oda, ahonnét származik, mert még az amerikai népjóléti hivatal filléres segélyéből is különbül él meg, mint esetleg szülőföldjén, ahol ráadásul még politikai üldöztetésben és része lehet. A gazdasági okok egyúttal komoly társadalmi kérdéseket is vetnek fel. Több országban fontolgatják azt a kérdést, hogy nem lenne-e jobb, ha a harmadik világ országait a saját környezetükben segítenék meg, és megakadályoznák a tömeges kivándorlást onnan (hogy elejét vegyék a későbbi etnikai feszültségeknek, melyeknek beláthatatlan következményei lehetnek). Mivel az afrikai lakosságnak igen jelentős hányada AIDS- fertőzött, ez már nemcsak etnikai, hanem komoly népegészségi kérdéseket is magával von. Ugyanez a kérdés felmerül a hazánkba esetleg bevándoroltatni kívánt népcsoportokkal Új Hevesi Napló 79
