Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A barátság törvénykönyve, A virtuális valóság
A valóság megismerését óhajtó elmének az a feladata, hogy szisztematikusan és következetesen vallassa a fizikai alakulatokat, s ha ezt teszi, akkor eljut a látható világból egy láthatatlan, de valós világba, s itt találja meg a szükségszerűséget, a szabályozottságot, a hierarchiát, a fejlődés irányába tartó ritmusos mozgást, a viszonylagos állandóságot, a folytonos megújhodás képességét, a diszharmóniával díszített harmóniát, az egyedit és egyszeriséget, az idő természetes mértékegységé: a jelen idejű pillanatot, s a sort még nagyon hosszan lehetne folytatni. A példálózó felsorolásban szereplő tételeket hívom én virtuális valóságnak, ha úgy tetszik, akkor a láthatatlan világnak. Ami látható, fogható, mérhető és darabolható, az nem valóság, hanem annak csupán terméke, egyfajta manifesztációja. Ha azt mondjuk, hogy a primer valóság a szellemi szféra, a szekunder valóság az anyagi szféra, ez esetben is közel járhatunk egyfajta vélt igazsághoz. Új Hevesi Napló 75
